Nem lennek a kedvesed, ha ennyi parkapcsolati megvalositasod sincs, hogy egyutt tobbre vihetitek baszki. Elmondom mashogy, ha ket ember egyutt van valamiben (ez altalanosan igaz, nem kell neurodiverzitas sem), akkor tudjak egymast motivalni, es kihozni egymasbol olyan dolgokat, amire lehet onalloan nem lettek volna kepesek. Ez a parkapcsolat alapja. Ha tortenetesen az egyikben teng a kreativitas, de nem kepes figyelni, de a masik viszont tud fokuszalni, akkor a fokuszalo atsegiti a kreativat, a kreativ meg motivalja a fokuszalot, igen nagy valoszinuseggel tobbre mennek, mintha kulon csinaltak volna. A kreativ nem biztos, hogy vegzne a munkaval, a fokuszalo meg nem biztos, hogy meg tudna oldani. Igy mukodik ez a gyakorlatban, barmennyire is nehez felfogni. De megertem, ha te onmagadban is tokeletes vagy, es teged senki nem tud es senkinek nem is kell motivalni, illeszkedne a rolad kialakult kepbe, amit nem irok ide, mert megint bocsanatot kerne kernem, es hat probalok tanulni a hibaimbol.