Ha anyamnak golyoi lennenek, az apam lenne! Az en sztorim nem az, hogy lusta voltam, jol jott, hogy rafoghatom valamire, es itthon semmit teszek a konnyeim kozott. Hanem eltem a kis eletem, nemzetkozi karrier, csalad, gyerekek, es azt gondoltam mindenki ennyit szop, hogy 1rol a 2re jusson. Aztan jott egy barat, aki latta, hogy hogyan mukodok, es megkerdezte nem vagyok-e az, 43 evesen. Amire azt valaszoltam, gyerekkoromban voltak tunetek. Elkezdtem rola tanulni, es kontextusba kerult az eletem. Megertettem mindent, hogy hova es hogyan teszem le a kulcsom, hogyan mosom a fogam, vagy beszelek masokkal. En elhiszem, hogy tul van tolva, meg azt is, hogy mar mindennek van valami neve. En boldog vagyok a tudattol, hogy nem siman gyagyas vagyok, hanem eselyem sem volt a tipkus eletre ;)