Én szimplán sh, csh, ksh utat jártam be, és mivel a Korn-shell kb 99%-ban tudta és nagyjából a mai napig tudja azt amire nekem szükségem van, ezért sosem éreztem késztetést a bash-ra váltásra. Többé-kevésbé felismerem a bashizmeket, viszont mivel eddigi életemben jóval több időt töltöttem el a klasszik UNIX-világban mint Linuxok között, nekem az volt a természetes. Olyasvalakinek, aki Linux-only rendszerben dolgozik, értelemszerűen ez nincs. Viszont mivel még ma is simán bele lehet futni egyéb *X-rendszerbe, szerintem nem hátrány, ha egyszerűen tudatosítjuk azt, hogy "ván máásik". Ráadásul ha egy - hordozhatóság szempontjából - hibás beidegződésre felhívjuk a figyelmet, akkor később esetleg kisebb, vagy épp semennyi probléma nem lesz egy rendszerbeli változástól. (Nyilván a könyöködön jön ki, de attól még valós a hivatkozás arra, amikor a Debian valamiért úgy döntött, hogy dash lesz a default shell, és az első időben más se történt, mint a bashizmek kitakarítása a rendszerscriptekből.) És ahogy légrádi kolléga utalt rá: a BSD-k ugyan elérhetővé teszik a basht is, de a mai napig az sh / csh az amit alapból adnak. FreeBSD-ben az utóbbi években baromi sokat szöszöltek azzal, hogy az eredetileg tényleg inkább a Bourne-shell-re hajazó shell szépen kapja meg a POSIX-beli "extrákat". Ettől persze nem lesz Korn-shell, de erősen közelít. De pl. az OpenBSD ha jól tudom natívan ad egy pdksh-ból forkolt, asszem Mirksh nevű - hopp -, Korn-shell implementációt. És ha az ember megszokja használni ezeket a (Korn-shellből jövő) POSIX extrákat, akkor a végén kiderül, hogy nem is nagyon kell neki bash. Kivéve amikor egy szoftver fejlesztője (feleslegesen) teleszórja a szkriptjét bash-specifikumokkal.