1. Az emlékek nagyon csalóka dolgok tudnak lenni. Ha van fényképed, az utólag is befolyásolni tudja, hogy emlékszel rá.
2. A film nagyon máshogy reagál a túlexponálásra, mint az elektronikus szenzorok. Valaki (rég volt, nincs meg a link) csinált tesztet filmmel - ha jól emlékszem - 11 vagy 13 fényérték túlexponálásig tudott elmenni, mikorra már felismerhetetlenné vált a kép. A digitális szenzor a legkisebb túlexponálásra is telítésbe megy, és minden egyszínű lesz. (A szenzornak inkább alulexponálási irányba van tartaléka.) Emiatt a csúcsfények filmen megtartják az eredeti színeket. A digitális képen az RGB csatornák egymás után telítődnek, először hamis színeket okozva, aztán már csak fehéret. A megoldás az, hogy nagy dinamikájú téma esetén digitális géppel alul kell exponálni. Naplementénél elég masszívan.