A helyzet az, illetve a valóság, hogy aki mezei módon másik nyelvet tanul, mint az anyanyelve, az a nyelvérzékétől függően fog rendesen beszélni. Ebben részben benne van a kiejtés, és a nyelvtan és kifejezések elsajátítása. Bónusz lehet még, hogy az adott nyelv logikája neki mennyire fekszik.
Az újszülöttes hasonlat csak a 2-3 nyelvű családoknál működik. A három nyelv úgy jön ki, hogy vagy a nagyszülő vagy a bölcsi a harmadik, és a két szülő eltérő nyelvű. Nekem voltak ilyen kollégáim, ahol gyerkőc ilyen üzemmódban üzemelt. Nem semmi amikor a bulgár, angol és magyar között "észrevételnül" vált, és hallani, hogy anyanyelvi szint mind. Másik kolléga orosz-farszi-tadzsik vonalon volt anyanyelvileg (igen...), és a spanyol-angol volt a tanult nyelv, az ő elmondása szerint abban érezhető a különbség, hogy az anyanyelvi vonalon nem fárasztja az olvasás vagy beszéd. Amikor oda kerültem melózni, akkor mint angol hivatalos nyelvre nagyon rá kellett erősítenem, pedig volt angoltagozat, angol olvasás, és minden, és aszittem milyen jó vagyok, hát aztán amikor napi szintén rendesen kell beszélni, és emailezni angolul, akkor rögtön más a történet, valóban fárasztó.