Elméletben egyetértek veled, de gyakorlatban nem.
Már az általános iskolában is az volt a mantra, hogy azért kell megtanulni írásban osztani többjegyű számokat, mert az embernél nem lehet mindig ott a számológép, na meg mi van, ha pont akkor merül le benne a gombelem, amikor ezen múlik az életünk. Van itt valaki akit megevett egy oroszlán a sivatagban, mert nem tudott osztani vagy szorozni?
Ha két napra elmegy az áram, akkor egyrészt leszarom, mert a mobilban még van delej, és van power bankom is, a villanyos biciklimben lévő energia hónapokig el tudja látni a telefont, másrészt egy világégéskor valószínűleg nem az lesz a legnagyobb problémám, hogy nem megy a szinkrontolmács, hanem, hogy honnan lesz iható vizem? Ha meg a kínai kolléga nem velem szemben ül, hanem az interneten vagyunk összekötve, akkor áram és net nélkül nem a hiányzó angol tudás lesz a szűk keresztmetszet, hanem az a pár ezer kilométer, amit át kéne tudni ordibálni. Ha meg velem szemben van, és elmegy a technika, akkor majd kézzel-lábbal elmutogatjuk egymásnak, hogy hagyjuk a fenébe a melót, áram nélkül úgysem lehet rendesen dolgozni, úgyhogy menjünk ki a duna partra fagyizni és kocogó csajokat nézni, elvégre ha már Pornhub sincs, az ember kénytelen ráfanyalodni a valódi világban ringó cicikre.
A fejlett technológia mindig kitettséget okoz, de ahogy senki nem azért tanul meg lovagolni, mert mi van, ha kifogynak a benzinkutak, hanem hobbiból, úgy szerintem az idegen nyelv tanulására szánt sok ezer munkaórát néhány évtized múlva lehet, hogy valami hasznosabbra költik majd az emberek, valami olyan képesség elsajátítására, amit a gépek még nem tudnak megfelelő minőségben kiváltani.
Úgy tudom, hogy a szinkrontolmács szakma is lejtmeneten van, pont emiatt, mert már látszik, hogy közel az a pillanat, amikor a gép jobban fogja csinálni, mint az ember.