A Jack sztenderd lett, a legtöbb DAW, audio/zeneszerkesztő, pluginhost azt használja. A Pulsaaudio-ban egyetértek, a Red Hat meg Pöttering elcseszett egy banda, de ha azt hitted, hogy a Pulseaudio bloat, majd nézd meg az új alkotásukat, a Pipewire-t, Wireplumber-rel nyakonöntve, simán ötször nagyobb bloat. Ahhoz képest a systemd és a PA még egyszerűnek tűnik.
Sajnos a dolgok ebbe az irányba haladnak régóta, anno az ALSA is bloatabb volt, mint az azt megelőző OSS. Ez az ára, annak, hogy a Linux egyre inkább megy át mainstreambe, ahogy ki akarják vele szolgálni a tömegeket, viszik bele ezeket a hülyebiztosított, agyonbonyolított cuccokat, ami a felhasználó helyett próbál gondolkodni, mindent lezárni előle, meg a multi érdekeket kiszolgálni.
Ugyanez a bajom a GNOME-mal, meg a többi most divatos, erőltetett technológiával, minden fusson konténerben, konténerizált csomagformátumok (ráadásul a natív csomagok kárára erőltetve), immutable disztrók. A Wayland talán kivétel, az nem lenne rossz, de azt szerintem még túl korán nyomják, és túl erőszakosan próbálják kinyírni a X-et a kárára.
Persze meg kell jegyezni, hogy a topikindító problémáját nem a PA okozza, hanem hogy alapvetően nincs elég hálózati sávszélessége ahhoz, amit akar, így két alternatíva közül választhat: 1) vagy sűrű, kis bufferelést vállalja be, akkor lesz az a pattogás, amit most tapasztal, vagy 2) nagyobb bufferelést választ, akkor meg a lag, meg az esetleges leakadások lesznek nagyok, hosszúak. Egyik se jó, eldöntheti mindenki, hogy mit preferál. Én a helyében azt csinálnám, amit javasoltak, Icecast vagy hasonló megoldás, úgy a kliens saját hatáskörben megoldja lokálisan a bufferelést, és nem kell az audioszervernek bonyolítania hozzá a háttérben.