Szerintem Oregon inkább a Stanford marshmallow experimentre gondolt. Ott gyerekek elé kiraktak egy édességet, megígérték, hogy ha később az még ott van, kapnak még egyet, majd kimentek a szobából. Az eredeti kísérlet végén kb. azt a tanulságot vonták le, amit ő itt leírt, majd vizsgálták, hogy azok a gyerekek lettek-e sikeresek később felnőttként, akik nem ették meg az első cukorkát. A későbbi, újabb kísérletekben pedig azt vizsgálták, hogy hogy korrelál a gyerekek viselkedése azzal, ha már volt részük olyanban, hogy nem teljesítették a felnőttek az ígéreteiket (pl.a szülők beígértek valamit, aztán nem volt rá pénzük). Ma nem világos teljesen, hogy az eredeti konklúzió a helyes, vagy az, hogy a legalábbis középosztálybeli szülők (ahol arra azért van pénz, amit már megígértek) gyerekei lesznek sikeresek. Mindenesetre ez azért nem szektás izé, komoly kutatás, csak hát a komoly kutatás az általában nem olyan könnyű és nem 5 perc.