Döbbenetes volt nézni, hogyan támogatja a Putin-féle narratívát a Nyugat. Az oroszok körülbelül annyira örültek ennek a háborúnak, amennyire mi örülnénk a székelyek elleni hadviselésnek. A társadalom legputinpártibb része is elítélte ezt az egészet. Aztán a szankciókkal, a szervezett kibertámadásokkal kórházak és más polgári intézetek informatikai rendszere ellen, illetve a csúcsra járatott oroszgyűlölelettel sikerült a társadalmat, sőt még a leginkább putinellenes értelmiséget is meggyőzni arról, hogy a zapadnyik-szlavofil vitában Dosztojevszkijnek volt igaza: a Nyugat elemi módon gyűlöli Oroszországot, a puszta létét sem tűri meg, és ehhez bármilyen eszközt felhasználni, beleértve egy testvérháború finanszírozását is a végtelenig és tovább. A náci orosz területen ezt jelenti: a nyugatól a hazára törő fegyveres erőket, akik hol Tigrisekkel, hol Leopárdokkal érkeznek. Csak hát - ahogy a végén vörös lobogó lengedezett A Reichstag romjain, a birodalmi sas pedig ment szépen a moszkvai hadimúzemba, Napóleon kardjával szemben kiállítva (ezt senki, még a szovjet vezetés nem gondolta volna 1941-ben!), Ukrajna sorsa is meg van pecsételve. Nem az azért, mert az oroszok legyőzhetetlenek, sokan , sokfelé győzték le őket, mi magyarok is nyertünk ellenük nem egy csatát, hanem azért, mert Európának nincs ereje segíteni, az USA pedig nem akar.