Igen, ezt akartam is írni, de elfelejtettem. Nem csak a memóriafoglalást, meg CPU terhelést kell nézni, hanem a hatékonyságot is, hogy pl. a Linux ugyanazon a gépen az XP-nél is gördülékenyebb, nem hogy Win7-10-nél. Mivel a kernel jól cacke-el, meg a fájlrendszerek szét vannak optimalizálva, plusz HDD-n sem töredeznek, így a Linux futása jóval simább, betöltési idők rövidebbek.
Ezzel szemben pl. a BSD-k hiába foglalnak kevesebb memóriát, meg esznek kevesebb CPU-t, viszont mégis lomhábbak. Így a rendszer egészének kell nézni a hatékonyságát, nem leragadni egy-egy alkalmazásnál, meg metrikánál, helyette az összképet kell nézni. Mert igen, azt hogy a Gtk3-4 kicsit bloatabb, meg a LibreOffice is vaskos, azt behozza a rendszer viszont máson.
A 200 MB-os textfile nem tudom hogy jön ide, de valóban, az is hatékonyabb Linuxon. Nem életszerű, hogy valaki ilyeneket nyitogat meg szerkesztget, de sokkal kevésbé rohasztja le a rendszert, mint Windowson, ahol a belassuló szutyok NTFS, meg vírusirtó egy egyéb bloat irtó módon lassít be mindent.
Ráadásul az XP cache-elésben és memóriakezelésben irtózatosan nem hatékony. Az XP kernelnek volt egy olyan idegesítő viselkedése, hogy mikor egy nagy appot, játékot töltött be, ami sok memóriaigényt jelentett be a kernelnek (amit nem biztos, hogy valóban igényelt ennyit, csak biztos, ami biztos alapon próbálta lefoglalni más alkalmazások elől, hátha kell), akkor a kernel nagy pánikban feleslegesen kilapozott mindent a memóriából, akkor is, ha még bőven volt szabad memória, hogy ha más appnak is később indulnia kell, akkor legyen annak is memória. Persze ha az utóbbi indult, akkor is megindult a szükségtelen pánikkilapozgatás, a rendszer meg így azt érte el, hogy a memória mindig kihasználatlanul állt, a rendszer meg döcögött az állandó, felesleges lapozgatásban. Illetve XP-n a GUI/GID leíró objektumai is nagyon korlátozottak, ha sok app fut, akkor be tud telni a limit, hiába van a rendszeren elég erőforrás, letérdel a rendszer egy mesterséges limit miatt (ami még azokra a P1-P3-as 64-256 mega RAM-os gépekre lett megállapítva, amikre az XP eredetileg készült). Plusz mivel az XP kompozitora csak CPU-t használ, GPU-t nem, ezért sokszor előfordult egy olyan desktop bug, hogy egy nap lapozgatás közepette kilapozta a hülyéje az asztali ikonokat is, amik eltűntek, vagy üres hely maradt a helyükön, vagy ha valami megszakítás vagy folyamatra várakozás, vagy béna driver megfogta a rendszert, akkor az ablakok arrébbhúzigálása közben artifaktokat, lépcsőnyomokat hagyott a képernyőn. Szóval a habi által túlmagasztalt XP-nek is megvoltak a maga árnyoldalai, amiket nem néz. Desktop fontjai, fontjainak élsimítása, vastagítása, skálázása, olvashatósága is kőkorszaki, ronda a modern rendszerekhez simaságához képest. Az egész GUI ráadásul alig testreszabható, nem nagyon látványos mértékben témázható, nem tud tilingot, virtuális desktopokat, stb.. Az XP fájlindexelés fájlkeresése is egy fos, alkalmazásindító menüje is elég kőkorszaki. Ikonok meg vannak rekesztve kis méreten, 256 színen, meg elavult formátumokon (pl. nuku svg, truecolor). Elég sok ilyen hülyeséget fel lehet ellene hozni, amit hajbi is észrevenne, ha a szemellenzőt levenné.
Engem ez azonnal megfogott XP után a Linuxban, hogy mennyivel szebb, modernebb lehet, mennyivel jobban testre szabható vizuálisan, működésre. Legjobban akkor dobtam el az agyam, amikor először kerestem tartalom alapján egy fájlt, Linux alatt a Double Commander kb. 4-5 mp. alatt átnézett majdnem 200 ezer fájlt (hiszen ott a /proc, /sys és linkek megdobják az XP-hez képest), és azonnal találta meg (indexelés nélkül), közben meg a HDD hangját nem is lehetett hallani, csak a LED-je békésen pislákolt. Ugyanez XP-n, Double illetve Total Commanderrel tartott több percig, közben meg ugyanaz a HDD rotyogott, mint egy kávédaráló, vagy traktor, mire nagy nehezen kiköpte a keresett fájlt, pedig csak kb. 20-30 ezer fájlt kellett átnéznie. Bootidő kb. 3-4× olyan gyors volt, mint XP-n (ugyanazon az elavult 2 giga RAM-os, lassú HDD-s laptopon), és még sorolhatnám. Egyszerűen űrtechnológiának tűnt a Windows után, még egyszerű, átlag felhasználása során is, és nem csak a KDE4 átlátszósága-elmosása, 3D effektjei miatt (alkalmazás/desktop váltó kocka, wobbly windows, magic lamp animáció, stb., mert normi koromban ezek még megfogtak) , hanem az egésznek a működése, simasága, hatékonysága, a benne lévő rugalmasság. Már akkor világos volt, hogy jó lóra tettem, és soha nem megyek vissza Windowsra. Ez a véleményem meg az évek során nem hogy halványult, hanem még sokszorosára is erősödött, ahogy fejlődtem tovább Linux-ügyileg.