Régen se volt annyira nyögvenyelős, csak gondolom akkor még nem érett meg rá teljesen a szemléleted. Nem egy nagy szám, csak nyitottnak kell lenni, meg megtanulni a kezdeti problémákat megoldani, meg megszokni, hogy máshogy működnek a Linux disztrók, mint a Windows. Még ha valamelyik disztrón nem is megy a 3D-s DRI gyorsítás, meg a hardveres VAAPI dekódolás, Blutooth eszközök, stb., akkor is egy nagyon minimális kutatómunkával ki lehet deríteni az azt az 1-2 sornyi terminálos parancsot, vagy azt a 3-4 csomagnevet, amit fel kell tenni, és utána működni fog. Nem kell ezt túlmisztifikálni.
Nincs ebben semmi különleges, anno kb. 10 éve álltam át én is (én először Mint KDE-re, majd Kubuntura, végül Arch, kis Void, Artix, Gentoo kitérőkkel), de nekem is sok nekifutás kellett, mire át tudtam állni. Évek előkészítő munkája, 2005-2006-tól fokozatosan, előbb átállni szoftvereknél csupa FOSS multiplatformos alternatívára még Windowson, meg magának a Linuxnak is többször neki kellett futni. Pl. 12 éve is majdnem sikerült (Mint Mate-re illetve Cinnamonra), csak egy kicsit hiányzott (lényegében egy szkenner és egy nyomtató), de pont lepattantam róla, kellett még egy kis idő. De nem csak a Linuxra átállás ilyen, pl. nálam a LaTeX-re, plain (Xe)TeX-re, vim-re, tiling ablakkezelőkre, stb.-re átállás is olyan volt, hogy frusztráló, többször neki kellett futni, mire összejött és nem végződött kudarccal. Nem volt könnyű, de megérte, mert most ez a tudás, meg bele fektetett munka egy évtizede kamatozik (azóta már több gépen is), és még több évtizedekig kamatozni fog. Türelem kell hozzá, pihentetni, majd újra megpróbálni türelmesen, amíg össze nem jön. Nem kell kétségbe esni, meg pánikolni, hogy mi ez a sz*r, ki találta ezt ki, megint nincs itt a Linux desktop éve, Windows forever, stb..
Az Arch pl. ebben különbözik egy Zorintól, Minttől. Out-of-the box nem megy semmi, így mindjárt a telepítés legelején odagördíti eléd az összes nehézséget, utána kell olvasnod az Arch Wiki-ben, hogy milyen csomagot rakj fel, milyen konfigfájlt hogy szerkessz át, milyen systemd service-t engedélyezz, de ezt előre megtanulod, utána már mindig működőképesen tudod tartani magadnak, érteni fogod hogy működik, mi hajtja, és többet nem fogsz belefutni. Előre bekeményít, megedz, de utána ez a javadra válik, befektetsz a jövőbe. Zorinnál, Mintnél megy minden out-of-the-box, kivétel, ha valami frissítés után eltörik, akkor meg hirtelen jön szembe ez a nehézség, mikor nem is számítasz rá, és akkor lehet meglepődni, pánikolni, más disztrók felé ugrálni, hátha ott megy. Mivel addig a pontig mindig valaki megoldotta helyetted, megóvtak önnön magadtól, meg a valóságtól, és hirtelen nem fogod tudni, hogy hogyan lehet megjavítani, mi hajtja.
Ráadásul a Linux az egy folytonos utazás. Majd abban is mindig változnak a preferenciáid, ahogy fejlődsz benne, felfedezel új programokat, új megoldásokat, elkezdesz másik disztrót preferálni, majd jön ez fokozatosan, ahogy alakul, fejlődik hozzá a szemléleted, alakítod ki a saját ökoszisztémád. Nem lehet ezt siettetni, majd mindig jön idővel, ahogy használod, meg megszoktad a jelenlegi rendszert. A végén már rég azt is el fogod felejteni, hogy milyen volt a Windows, meg ha visszagondolsz rá, akkor csak röhögsz rajta, ahogy szögelted fel a .NET keretrendszereket, meg a random weboldalról leguberált setup.msi / install.exe-ket, meg vírusirtóval szenvedtél, registry-t heggesztettél, meg kereskedelmi programokat warezoltál le. Elavultnak fog tűnni, mert az is.