Vennék újat, nem javítgatnám, de nem nagyon volt ilyen. Kb. az utóbbi 16 évben örökké tartottak az egereim, egy se ment tönkre, végül gépekkel együtt adtam el őket, meg költözésnél hagytam hátra. Nem durvulok velük, meg eleve egyre ritkábban is használom, lényegében csak játékokhoz, egyébként billentyűzetorientált worklow-m van úgy kb. 5 éve, amikor kivételesen egerezek, és nem játék, akkor laptopon tapipad. Az egereim nagyon egyszerűek, 1-2 ezer DPI-s, USB-s vezetékes, alap optikai egér, 2 gomb + sima görgő, pár gramm az egész, szoftveresen kevés gyorsítást, de nagy érzékenységet használok. Semmi teflon talp, meg spéci alátét, meg sok ezer DPI lézeres 5 kilós, tölthető elemes csoda. Ez az egerem, ami most van (Logitech M90), 8 éve tart, még csak kopásnyom sincs rajta, nem hogy elromoljon, vagy akadjon valami, valami 5 fontba került, jelenleg 8-9 font körül megy itt helyben, de csak az infláció, általános áremelkedés miatt drágább. Pedig karban sem tartom őket, és alátétet se használok, egyszerű faasztal, de még lepedőn is mennek.
Ugyanez igaz a billentyűzeteimre, mióta megtanultam gépírni, tapintom a billentyűket, és nem 1-2 ujjal kopácsolva püfölöm, azok is örökké tartanak. A másik, hogy vigyázok is rá, nem vezetem le rajtuk az idegeimet, nem használom dzsuvás kézzel, nem borítok beléjük innivalót, nem nyomorgatom, csévélem össze a kábeleiket.
Régen, a golyós, PS/2-es vagy soros portos egerek viszont nagyon szutykok voltak, alátéttel szórakozni, golyót pucolgatni, pár évente a kapcsolóik is mindig szétmentek, lehetett állandóan újat venni, meg alátéteket, simán fogyóeszköz volt a billentyűzetekkel együtt. A monitoroknál dettó, régen a CRT-k kb. 4-5 kifingottak, míg az LCD-kből eddig egy se ment tönkre azonos használat mellett. Ezt tapasztalom másoknál is, ha le is cserélik, akkor is max. azért, mert nagyobbat, jobb felbontásút, színhűbbet, stb. vesznek helyette.