Annyit tennék hozzá, hogy annyira nem "a kísérlet" és Gyatlov személyes hozzáállása volt a baleset kiváltó oka, hogy ugyanez a fajta baleset (SCRAM aktiválás hatására megszalad a teljesítmény) 3-szor is megtörtént.
Először a Leningrád-1-es blokkban 1975-ben, aztán a Csernobil-1-es blokkban 1982-ben és végül a Csernobil-4-esben 1986-ban. Csak az első kettő nem szólt akkorát, "csak" részleges zónaolvadást történt, ezért titokban tudták tartani. Ettől függetlenül az anyagi kár jelentős volt, 8 hónapig állt a reaktor a javítás miatt és a hűtővíz-csatornákat sosem sikerült teljesen helyreállítani. A Leningrád-1 esete - ahogy olvastam - elég jól dokumentált volt, az erőmű igazgatója részletesen megírta a részleteket (a pontos root cause-t ők sem tudták), viszont a területért felelős Közepes-Méretű Gépgyártás Minisztérium úgy döntött, hogy inkább eltitkolják.
A kísérletnek ahhoz lehetett köze, hogy a Csernobil-4 lényegesen nagyobb megszaladást produkált, mint az előző kettő. Valószínűleg előzetesen hosszú ideig részterhelésen járatás majd a tápvízszivattyúk abnormális beállítása rásegített a megszaladásra.
"a reaktor túlmoderáltsága (ezt valószínűleg a tervezés során nem tudták pontosan kiszámítani, mert nem rendelkeztek elegendő számítógép-teljesítménnyel)"
Nekem ezzel kapcsolatban más a gyanúm. Az RBMK tervezési hibáinak nagyon nagy része logikusan visszavezethető egy korai elhibázott célkitűzésre: hogy dúsítatlan (0,7%-os) uránnal menjen a reaktor. Viszonylag hamar rájöttek, hogy ez nem fog menni, de megmaradt a tervezési alapelv, hogy amilyen alacsony dúsítással csak lehet. Rengeteg mindent alárendeltek annak, hogy neutront sehol ne veszítsenek. Emiatt van grafit moderátor, emiatt van a víznek az RBMK-ban reaktorméreg-hatása és pozitív üregegyütthatója (míg más erőművekben a víz megfelel moderátornak). Emiatt kellett a szabályozórudak kihúzott állapotában a helyükre grafitrudat behúzni. Ezért volt eredetileg engedélyezve a szabályozórudak veszélyesen nagymértékű kihúzása is. Emiatt lett az egész reaktortartály olyan borzasztóan nagy méretű, hogy hajlamossá vált partíciókra szétesésre. Ezért kellett majdnem 200t üzemanyag a reaktorba.
A Leningrád erőműnél eredetileg megpróbálkoztak 1,7%-os üzemanyaggal, de kb azonnal rájöttek, hogy szabályozástechnikailag annyira instabil, hogy üzemeltethetetlen. Felemelték 2%-ra, ezzel mentek az 1986-os baleset idején is. A baleset után elrendelték, hogy min. 2,5%-os üzemanyaggal menjenek. Nyilván az alacsony-dúsítású üzemanyag támogatására az RBMK-ba már beletervezett hibákat nem oldotta meg, de legalább kevésbé provokálta azokat. (Összehasonlításként a VVER440-ek min 3,5%-os üzemanyaggal mennek, amennyire tudom Pakson mostanában 4,5%-ost használnak a hosszabb kiégési idő miatt).