Nem az volt a probléma, hogy "munka" lett volna egy jó tantervet csinálni, sőt még az sem, hogy ne lett volna ember, akiben a szándék meg lett volna. Az a baj, hogy más szempontok is játszanak, nem is kis súllyal. Elsősorban a pénz a tanszéknek, amit a leadott órák * diákok száma alapján kapnak. Meg ki-hogyan helyezkedjen, hogy a szakirányválasztás előtt le tudják fölözni és a saját tanszékre/kutatócsoportba irányítani az évfolyam jobb embereit. És volt 1-2 nagyon mélyentisztelt, megbecsült hangadó ember, aki már 50 éve ott van, és nagyon határozott véleménye van arról, hogy is kéne kinéznie a képzésnek (sajnos minimum 20-30 évvel korábbi kor követelményeinek megfelelően). Többek között miattuk nem lehetett engedni az infós hallgatók villamosmérnöki alapozásából, cserébe mondjuk olyan tantárgyak lettek feláldozva, mint deklaratív programozás. (Pont akkor ami után kb 3-4 évvel futott fel funkcionális paradigmák minden programnyelvbe c. divat. Vagyis éppen pont korszerű lett volna a tudás, amire a hallgatók végeznek.)
Ezek mellett sajnos eléggé harmadrangú kérdésé szorult, hogy a tantervnek amúgy legyen értelme is. Emiatt fel kellett lazítani a előtanulmányi rendet, így semelyik tárgyban nem lehet alapozni arra, amit másik tárgyban elvileg már meg kellett volna tanuljál. Az általam is tartott tárgyban kb a félév 2/3, 3/4-részére sikerült eljutni oda, hogy már nem a szűkséges kontextusról és alapismeretekről beszélünk, hanem végre arról ami a tárgy célja lett volna.