Szívesen beszélgetek bárkivel, azért indítottam ezt a témát.
Papíron kellemesen hangzik és igazságosnak tűnhet, hogy mindenki véleménye számít, és az alsógatya-gnómokhoz hasonlóan az emberek abban bíznak, hogy valaki csak kidolgozta a második pontot, ami a jóléthez vezet (és megelégednek ezzel a "bizalommal"). A jelek szerint ilyen az emberi alaptermészet, legalábbis a jelen körülmények között. A közösségben élés átlagosan előnyösebb annál, hogy mindenki csak önmagáért felelős és saját magának kell intéznie mindent, az élelemszerzéstől, készletgazdálkodástól az önvédelmen, gyarapodáson át a maslow-i piramison ábrázolt egyéb szükségletek kielégítéséig. A közösségeknél elkerülhetetlen a hierarchia, és nem is mindig a legcélravezetőbb az ellenfelek fizikai megsemmisítése: hosszabb távon messze jobb módszer a züllesztés, mert az ilyen jellegű, egyedeken túl is öröklődő lemaradást már nem lesznek képesek behozni azok, akik nincsenek a hierarchia csúcsán.
Már csak az a kérdés, van-e valami kijelölt út, vagy csak úgy sodródik az emberiség. Szinte teljesen biztos vagyok az utóbbiban, de érdekesebb lenne az előbbi. :)