Én ezt mind értem, de akkor sem látom, hol lenne hasznos egy-egy elem ilyen módú, szóló vizsgálata IT területen, ahol végül is valamilyen rendszert szeretnék kialakítani, nem szólóban használni.
Én inkább látom értelmét különböző módon szervezett kötetek, különböző "gyorsítókkal" ellátásának (értem ez alatt mondjuk ZFS esetén az L2ARC és SLOG special-okat, vagy Ceph-nél Bluestore metadata), és azt mérni. Az, hogy egy SSD vagy HDD mit tud nyers teljesítményben, megadja a gyártó, nem igazán kell megmérni. Hacsak azért nem, hogy az adott hardver nem túl kevés-e a gyári értékek eléréséhez...
Egyébként én a helyedben azt a vonalat is megvizsgálnám, hogy bentre tenni PCIe M.2 SATA kombó kártyákat (pl. Axagon PCEM2-D), abba valami olcsó SATA M.2 boot/rendszer meghajtók (tükörben), amiket rá tudsz kötni az alaplapi SATA portokra (kábellel ofkorz), és a hot-swap helyekre meg 2-4 TB-os 2.5" enterprise SSD (pl. Samsung PM883-PM893), amit ZFS RAID10 szervezésben elég szép IOPS-t tudna, meg szekvenciálisan is 1 GB/s körül, ha az kell. És még redundáns is, meg aránylag olcsón beszerezhető Enterprise meghajtó ilyen kivitelben. Az M.2 meghajtók (nem-konzumer) nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem elérhetők. Sajna az R430-ba még nem tehető U.2-es meghajtó (R630-hoz már van olyan kártya, amivel 4 db U.2 betehető), így marad az entetprise SATA SSD, mint elérhető és megfizethető eszköz..
További gyorsításra a kártyákra még lehet tenni 1-1 NVMe meghajtót, és abból az egyik lehet L2ARC (bár én inkább a sok RAM-ban hiszek), a másik meg SLOG. Az L2ARC lehet konzumer is, az SLOG viszont PLP-s kell legyen (magas random write IOPS), csak úgy lesz értelme (egyébként lassabb lesz random írás során, mint a SATA RAID10 tömb...).
CPU terén meg Te látod, hogy a mostani hardver max-on megy-e build közben, ergo érdemes-e frekvenciában vagy magszámban felfelé menni.