Mindenki csókos akit valamiért hagytak dolgozni, és sikere is volt? Hernádit és Gálvölgyit láttam színházban (igaz, már a rendszerváltás után), és jók voltak. Nem annyira, mint Latinovits (akit csak filmen láthattam, születésem előtt halt meg bőven) vagy Darvas Iván, de jók. Nem tudok róla, hogy bármit politizáltak volna. Az én szememben csókos az, aki a politikai állásfoglalásáért kap messze a tehetsége feletti pozíciókat, mondjuk a Kádár-rendszerben Csurka. Farkasházyra nem igazán emlékszem, annyira öreg nem vagyok.
És persze, hogy van állandó ellenzéki. Aki mindig elégedetlen.