Jahogy. Akkor rosszul tudtam, hogy a Cocoa a későbbi OSX-ek GUI API-ja volt. Köszönet a fejtágításért; én még csak most ismerkedek közelebbről az OSX-szel: a PowerMac-jeimen, meg a 2006-os MacMini-n nem sokat foglalkoztam vele, csak felraktam (a Linux, BSD-k, meg a MorphOS mellé), "hogy legyen". Azt, hogy a bináris mit használ, azt az LCL intézi, nekem csak annyi beleszólásom van, hogy megmondom neki, hogy mit használjon; ha ő hibridet csinál, azzal nem sokat tudok kezdeni. :/
A cél az volt, hogy lehetőleg mindent is támogassak, de ezek szerint a Carbonosnak tényleg semmi értelme, ha a 32-bites Cocoa-s ugyanúgy fog futni 10.4-ig visszamenőleg (illetve, ha egyszer életre leheltem a PowerPC-s buildinget, akkor 10.0-áig). :)
Köszi a tippet az egybecsomagolással; csábító egy "univerzális" appot összerakni belőle, de az a buildchain elég jelentős módosítását jelentené (jelenleg egyetlen script intézi az egészet - amit csak meg kell hívni az adott valódi vagy virtuális gépen és intézi a forrás beszerzését, a konfigurációt, a buildet, a csomagolást és a feltöltést -, de az külön verziókat csinál), szóval még megfontolom.
Ez az aláírás dolog, ez hogy üzemel? Minden release-nél alá kell írni (binárishoz köthető hash, stb.), vagy egyszer aláírtad, kaptam egy kulcsot és akkor azt használhatom mindegyiknél? Utóbbi esetben köszönöm és élnék nagylelkű felajánlásoddal. :)