Szerintem nem csak erről van szó. Régen volt egy szomszédunk, aki motorok és transzformátorok tekercselésével foglalkozott. A nagy része nem új készülék készítése volt, hanem javítás. Manapság sokszor az emberek nagy része nem is tudja, hogy valami javítható, simán kihajítják, ami elromlott. Ebben benne van az is, hogy a munkaerő drága lett (apósomék környékén kb. 100 eur-t kér egy szaki a kiszállásért, és akkor még rá sem nézett arra, ami elromlott), de az is, hogy folyton azt hallja az ember, hogy "manapság semmi nem javítható". Pedig sokszor de, az utóbbi időben rendeltem online és építettem be mosogatógépbe zsanért, sütőbe fűtőbetétet, számtalan elektronikába új szűrőkondenzátort. Sokszor alkatrész sem kell, házimozi-erősítőben, TV-okosítóban csak nem melegítette át a hullámforrasztás rendesen a nagyobb alkatrészek (hangszóróvédő relé, szűrőkondenzátor, LAN-csatlakozó) lábait, és idővel elengedett a forrasztás. Ha többen javíttatnának vagy javítgatnának dolgokat, akkor könnyebb is lenne tekercselőt, rugókészítőt találni (tekercselőt nem kerestem, nálam nem égett le semmi, de a mosogatógép zsanérját azért cseréltem, mert eltört egy rugó rajta, és egyben lehetett kapni, elég lett volna nekem a rugó).
A kisipari terméket pedig akkor érdemes megfizetni, ha jobb. Volt régen kisipari fúrógépem, nyomába nem ért egy Hilti-nek, Makitának, vagy Bosch-nak, de még egy jobb szupermarketesnek sem. Lehet, hogy sokáig tartott (nagyapám jóval a születésem előtt vette), de szar volt vele dolgozni. Nyilván akkor nem volt más. Más témában meg szükség van a kisiparra (pl. ha méretre kell bútort készíteni; bár már ott is kaptam olyan ajánlatot, hogy inkább s.k. átalakítottam egy IKEA bútort, kevesebb, mint feleannyiért, és abban már egy-két szerszám is benne volt).