Nekem ez olyan magyar narancs hangulatú dolog.
Egy magyar származású ember, aki végezte a dolgát, kétséget kizáróan jól, de semmi több. Kiszolgálta egy érdekcsoport érdekeit, akik ezen rojtosra keresték magukat. A történet Kertész Imre Nobel-díjára emlékeztet. Ő sem csinált egyebet, mint felült az anti-antiszemitizmus vonatára, amelyet a nyugati politikai elit éppen elvárt.
Karikó Katalin, Kertész Imre ugyanazt csinálták, mint Conchita Wurst. Kiszolgálták az aktuális igényeket, beálltak a sorba. Nem rossz, amit csináltak, de nem tartom az alkotásaikat eredetinek. Sőt, inkább visszataszítónak az opportunizmusuk, megalkuvásuk, konformizmusuk miatt. Ez a Nobel-díj bennem éppen úgy kérdéseket vet fel, mint Barack Obama preventív béke Nobel-díja, amelyet fogalmam sincs, mire kapott. Talán a jövőjére.