Épp ezt akartam írni, hogy pár hónapja reklámoztad, hogy Ubuntu Pro-ként 10 évig használod majd a 20.04-eset. Mondtam, hogy nincs értelme egy verzión olyan sokáig rajtamaradni, szénné avulnak a csomagverziók, de ezek szerint beláttad te is. Azért nem árt, 1-2 LTS kiadásonként mégis upgrade-elni, tehát ha a 20.04-eset nem is 22.04-re (bár a legideálisabb), de azért lekésőbb 24.04-re frissíteni. Az már kellő stabilitást nyújt, de még a rendszer sem avul el teljesen, egy jó középút, nem kapkodás.
Azt meg továbbra sem látom, hogy mi a jó abban, hogy egy 8+ éves rendszert görgetsz magad előtt. Főleg nálad, aki stock állapotban tartja a rendszert, még a hátteret se cseréli le. Simán újrahúznád a rendszert, egyszer tiszta lappal kezdenél, SSD-re telepítéskor 5 perc sincs az egész, nálam egy hasonló rendszer telepítése külső USB-s SSD-ről belsőre megvan 2-3 perc alatt. Ez a sok évig nem telepítek újra, meg nem bootolok újra virtusnak ma már nem sok értelme van.
Illetve én a helyedben ilyen hosszú kihagyás után átnyergelnék Debian-ra. A 12-esre sokat fejlődtek, és nincsen benne a Canonicalnak a Snap-hülyesége.
Nekem Arch usernek persze mindezek túl konzervatívak, de elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák. Ahogy látom, ha 64 bitre váltást is a végletekig halogattad (2015), amit pl. én már 2014-ben megléptem (egy időben a Linuxra váltással), de az is irtó későn volt, a legtöbb tech-vénás emberke már 2006-10 között megugorta. Nálam azért tartott tovább, mert elavult gépeket használtam sokáig, bár 1-2 közösen használt gépen már 2009-től, a Win7 érkezésével átváltottam, de egyes őskövületek kihúzták XP-n. Ilyen P4 szintűekre kell gondolni, de később is, hiába lett a proci 64 bites, ilyen 1-2 giga RAM-okkal a 64 bit felejtős. Ma már viszont 2 giga RAM-on is a 64 bitet erőltetném, nyilván a rendszert azért soványan tartva.