Ez érzés egy vágy és nem tény. A tudományba vetett hited mondja, nem racionális, tisztán zsigeri, semmi "tudományos" nincs benne.
Dehogy nincs. Máskor is volt ilyen, hogy valamit nem értettünk, apránként gyűlt a tudásunk, és egyszer csak összeáll a kép. Tapasztalat, amit extrapolálunk, mindaddig, amíg meg nem cáfolja valami: azaz, szembesülünk egy jelenséggel, amiről tudjuk, hogy nem érthetjük meg.
Milyen szintre jutottunk, ha nem ismerjük az egészet? Mi az a valódi tudás? Tudjunk élni? Ki? Még nem értjük? Orákulum vagy? Teljesen biztos, hogy képesek vagyunk mindent érteni?
Ahhoz képest, hogy az Univerzum kb. 13 milliárd éves korához képest milyen keveset töltöttünk gondolkodással, meglepően nagy részét értjük. Valódi tudás alatt én azt értem, ami képessé tesz előrelátásra, jövőbeli jelenségek megjósolására. Az természetesen egyáltalán nem biztos, hogy mindent meg tudunk érteni, lehet, hogy a végén Leninnek lesz igaza, és az anyag kimeríthetetlen. De egyelőre nem így néz ki. A másik, hogy abból, hogy esetleg nem érthetünk meg mindent (mondjuk a véges agykapacitásunk miatt) még mindig nem következik semmiféle természetfeletti vagy misztikus léte.
Ez pedig a félelem zsigeri reakciója. A hit neked nem mutat semmit, mert nem foglalkozol vele, semmit nem értesz belőle, mert nem az értés a lényege. A hit nem az anyagi síkon működik. A tranzisztor nem segít amikor szomorú vagy, az atomerű sem segít amikor féltékenység gyötör, a számítógéptől még nem fogod jobban ismerni magad.
Nem, az a félelem zsigeri reakciója, hogy ha mindent, amit most nem értesz, benépesítesz szellemekkel, istenekkel, és angyalokkal. Ha ragaszkodsz egy lezárt világképhez, amiben mindent tudnod kell most azonnal, nem pedig tovább dolgozni a megértéshez. Arról meg már beszéltünk, hogy mennyiben segítenek az anyagi javak a boldogság felé, és mennyiben a kultúra. Ahhoz, hogy törekedjek saját magam megismerésére, nem kell misztikus dolgokat feltételezni, az érzelmeid vizsgálata és megélése szempontjából teljesen mindegy, hogy azok valami "szellemmező" megnyilvánulásai, vagy egy neurális háló jelenségei.
Hát történész sem vagy....
Nem vagyok, de ezt speciel történésztől vettem. A Nyugat népei között 1945 óta nem volt fegyveres konfliktus. Mutass nekem még egy 80 évet a történelemben, amikor ez így volt.
Ez a tudomány? Úgy beszélni valamiről, hogy nem ismerjük?
Tisztázzuk, a részleteit nem ismerem valaminek, aminek a létét nincs okom feltételezni. Ha nincs okom hinni angyalokban, akkor teljesen mindegy, hogy ha léteznének, hány férne el egy gombostű fején. Irreleváns kérdésekkel nem foglalkozni simán gondolati ekonómia.