Óra és férfiak témához:
[...]
- Úgy bizony, derék barátom! - kiáltotta az újságíró. - Itt a tűz, látja-e? Igazi tűz! Most szépen
megsütjük ezt a pompás vadat, aztán kitűnő lakomát csapunk!
- De hát ki gyújtott tüzet?... - álmélkodott Pencroff.
- A nap!
Gedeon Spilett szabatosan válaszolt. Csakugyan a nap ajándékozta meg őket ezzel a tűzzel,
amelyen Pencroff annyira elcsodálkozott. A tengerész alig hitt a szemének, és megrökö-
nyödésében még arról is megfeledkezett, hogy magyarázatot kérjen a mérnöktől.
- Ugye, nagyítólencséje volt, uram? - kérdezte Harbert mosolyogva Cyrus Smithtől.
- Nem, fiacskám - felelte a mérnök -, nem volt, hanem csináltam.
És megmutatta a nagyító gyanánt használt alkalmatosságot. Ez nem állt másból, mint két
összeillesztett óraüvegből: az egyiket az újságíró zsebórájáról vette le, a másikat a magáéról.
A két domború üveg közét vízzel töltötte meg, szélét pedig ügyesen összetapasztotta egy
csipetnyi agyaggal: tökéletes nagyítólencsét barkácsolt, azzal egy pontba gyűjtötte a sugarakat,
úgy lobbantott lángra könnyűszerrel egy marék jól kiszárított mohát.
A tengerész jobbról-balról megvizsgálgatta az egyszerű szerszámot, aztán némán a mérnökre
meredt. Nem szólt egyetlen szót sem, tekintete azonban sok mindent kifejezett! Úgy nézett a
mérnökre, mint valami csodatevőre: ördöngös egy ember, annyi szent. Amikor végre megjött
a szava, fölkiáltott:
- Ezt jegyezze föl, Spilett úr! Ezt jegyezze föl a füzetébe!
- Már följegyeztem - válaszolt az újságíró.[...]
Aki fejből megmondja mi ez, annak piros pont!