> Ismerem ezt
Pszeudó ezotérikus irományokból nem érthető meg az amiről - Evola nyomán - Hamvas ír. Amiről a kritizáló teológus tanár is úgy nyilatkozik, h nem söpri le az asztalról.
> Nem ellentéteik vonzzák egymást,
> hanem hiányaik-fölöslegeik.
Jó, de az ilyesminek a női magazinokban van a helye :D
> Ezt sok bölcselet vallja, de korántsem jelenti azt, hogy ez valamiféle végcél és nincs értelme a nemiségnek, sőt.
Értelem? Milyen értelem? (egyáltalán mi az h "értelem" - csak egy buzzword valódi jelentés nélkül) Hát legfeljebb valami evolúciós halandzsa lehetne erre...
Általánosan lehet úgy gondolni a megelőző korokra, hogy azok jobbak voltak mint újabb társaik, és az azon korokban született gondolatok igazabbak, mint az ujabb korban született gondolatok. De ez nem mindíg és nem feltétlenül van így. Ha valami igazabb, az azt jelenti, h nem igaz. Az ősi korokból ránkmaradt gondolatok ugyan igazabbak, de nem igazak annyira, h ellent tudtak volna állni a romlásnak, melynek következtében jutottunk a hanyatlott jelenbe. És ez minden mást megelőzően a kritika szükségességét veti fel ezen gondolatok irányába!
Mi végre van a hanyatlás, és mi végre csak igazabb és nem igaz ami ősi? És a válasz, mert ha Isten a tökéletes teljesség, akkor az általa véghez vitt teremtés mely saját mivoltának a részeként [nyilvánvalóan nem egészeként] képzelhető el, szükségszerűen tökéletlen kell h legyen. Épp ezért minden olyan ősi [vagy akár új] elmélet ami ezt teremtett a világot, mint harmoniát tételezi alapvetően téves kell legyen. A világban disszharmonia van a tökéletlensége okán. Ezért az elképzelés miszerint a férfi meg nő itt kiegészíti egymást a nagy harmóniában, csak gyermeteg bülbül dalllam amiben polaritás helyett dualitást kell dünnyögni és akkor már is minden rendben van. Szó sincs róla!
Az emberben él, ugyan mélyen de fellelhetően, az egység emléke. A férfiban mindaz amit női princípiumhoz tartozonak gondolnak, és fordítva is. Ezen emlékhez fűződő komplikált [mitöbb: zavart ] viszony áll a homoszexualits hátterében is.
A világban hanyatló vagy emelkedő tendenciák érvényesülnek az a létezés egyetlen Alanyának az önátélésének a függvénye. Ez az alany pedig mindig csak egyes szám első személyben értelmezhető, azaz ÉN -ként, Jézus is azt mondja az Atya és én egyek vagyunk. Csak egység van a valóságban, a dualitás illúzió.