Az Ansible jeletős részben arról szól, hogy van valami központi inventory-d, amiben benne van, hogy a rendszereidnek milyen konfigot szeretnél és aztán az Ansible ezeket a konfigurációkat elvégzi.
A központi inventory előnye (a te példád esetében), hogy ha később eszedbe jut, hogy ugyanezen user-eknek valami más jogot is akarsz adni (ssh/sql/stb.), akkor tudsz abból dolgozni.
Ha csak egy rendszeren akarod beállítani az ftp user-eket, vagy máshol nincs szükséged a userek struktúrált listájára, akkor felesleges az Ansible-lel mókolni.
Ha nem akarod, hogy az Ansible inventory-d legyen "az igazság forrása", arra is van lehetőség, de akkor tényleg minden alkalommal fel kell dolgoznod (kigyűjtened) a rendszereid aktuális konfigurációját.