Kijavítalak, mert tévedsz. :-D
Természetesen a kisebb zajú és torzítású erősítőnek jobb a hangja.
DE!
Mindennek keresztbe tesz a fiziológia és a fizika.
A megítélésben a tökéletlen füledé a végső szó. ;) A fül, mint akusztikus és mechanikus szerkezet határértékekkel és torzítással rendelkezik. Méghozzá harmonikus (páros), avagy lineáris torzítással, amely a hangerőtől is függ. A Sokol rádiót a maga néhány száz mW teljesítményével érezheted bántóan hangosnak, miközben egy jóminőségű erősítő néhány száz W teljesítménye pedig egészen kellemesnek tűnik. A fül buta végberendezés, nem tudja eldönteni, hogy ő maga torzít-e, vagy a hangforrás.
Mi is az a torzítás? A bemenő jel (műsor) adott amplitúdójú frekvenciákból áll, amihez a torzítással rendelkező eszköz hozzáad olyan általában kisebb amplitúdójú frekvenciákat, amelyek előtte ott sem voltak. A torzítás mértéke a hozzáadott/eredeti jel aránya.
Milyen torzításokat ismerünk? A torzításokat két csoportba lehet sorolni: harmonikus és intermodulációs torzítás. A harmonikus esetben a bemenő f frekvencia hatására keletkezik 2f, 3f, stb.frekvencia is, vagyis felhangok. (pl. 1kHz ->2kHz, 3kHz...) Az intermodulációnál a bemenő f1 & f2 hatására keletkezik f1-f2 frekvencia és ennek a felhangjai. (pl. 1kHz & 1,2kHz -> 0,2kHz, 0,4kHz ...) Ugye itt látszik, hogy a méréstechnika milyen egyszerű eseteket mér? Lehet sokkal bonyolultabb eszközt is használni, pl. spektrumanalizátort is. Aztán az 1kHz helyére bekötheted a szimfonikus zenekert és máris leolvashatod a pontos eredményt. :-D
A fül torzítása harmonikus torzítás, tehát ez a "természetes" torzítás, amely olyan felhangokat állít elő amely a természetben is előfordulnak.
Jöjjenek az erősítők, amelyek csöves, tranzisztoros vagy FET-es aktív elemet tartalmaznak. Ezeknek az eszközöknek az átviteli karakterisztikája nem lineáris, rendre 3/2, exponenciális és négyzetes kitevővel jellemezhetők. Márpedig a kerverő erősítő (adott frekvenciák összgzésére vagy előállítására használt kapcsolás) fontos alkatrésze a nemlineáris elem. Így aztán a fizika mai állása szerint nincs olyan alkatrészed, amiből erősítőt készíthetsz és lineáris lenne. Nincs semmi gond, mert az erősítés lineárissá tehető negatív visszacsatolással, ami megoldja minden problémánkat.
Persze itt van az az elmebeteg ötlet, hogy zenét szeretnél hallgatni! ;) Sajnos nincs olyan zenekar, amely konstans amplitúdójú 1kHz-es zenét játszana. :-D Szóval valaki rá fog csapni az üstdobra vagy a cintányérra, mikoris újabb torzításfajtával kell számolnunk: a tranziens intermodulációs torzítás.(ami szintén nemlineáris) Ez az, amikor a nehézségek árán linearizált erősítőnk hirtelen átugrik az átviteli karakterisztika másik pontjára és az eddigi okoskodás romokban hever.
A végeredmény az, hogy a csöves erősítő a nyertes a 3/2 < 2 < e kitevőjű karakterisztikájával, mert a 3/2 áll legközelebb az 1 értékhez és inkább csak lineáris torzítást termel. Éppen ezért a csövek szerelmesei odáig fajulnak, hogy legfeljebb enyhe (és heyi) negatív visszacsatolást alkalmaznak. Ezzel megengednek némi "baráti" torzítást, de a tranziens torzítás nem nő.
Ezzel magyarázatot kapsz arra is, hogy a -120dB THD+N képességű erősítő miért szól a vájtfülűek szerint karcosan. ;)