Szerencsére nem annyira komoly, mint ahogy carlcolt tippelte felettem :)
Már korábban is észrevettem, hogy nagyon sok anekdotával élek ("folyamatosan" "magamról" beszélek), szóval tudatában vagyok ennek. Valószínüleg Oregonnak igaza van, tényleg baromi sokat asszociálok. Múltbeli, velem történt esetekre _is_. Nem mintha bárki is szóvá tette volna, hogy bánja (talán 1-2 esettől eltekintve 10 éves távlatban).
Mindenestre tudatában vagyok annak, hogy sok embernek nem fekszik ez a stílus, és mivel (ugyan, ez a HUP-on nem feltétlenül látszik, de) viszonylag empatikus vagyok, ezért próbálom kicsit visszafogni magam ebből a szempontból (is).
Szóval tegnap (szerdán) egyik havernál voltunk, összesen hárman. Én egyedül élek és nincs kapcsolatom jelenleg, nem mellesleg otthonról dolgozok, ezért kevés kommunikációs lehetőségem van másokkal (a HUP-os flame-elésen kívül), szóval mikor alkalmam van rá, akkor szokásom egy jó ideig csak beszélni (hallgatni is szoktam). (Mondjuk sokan szeretik a történeteimet és az előadás módomat. Erre is van egy sztorim, de nem akarom szanaszét asszociálni a hozzászólást :))
Na, ugye ott vagyunk a havernál, én mesélem már a 4. asszociációs szintről a történetemet (Hofi jut eszembe erről), mikor az egyik haver szól (témába vágóan), hogy mit kéne kipróbálnom...
Aszondja: "például csendben maradni".
Ez egy külön sztori, de elmagyaráztam neki, hogy fogalmam sincs, hogy most komolyan beszél-e, vagy szarkasztikusan, mert el tudom képzelni mindkettőt*; nem mellesleg
- még mindig én beszéltem, folyamatosan
- azért van egy általánosan nyugodt, laza, "leszarom" attitűd körülöttem, mert ha bármi negatívat hallok, akkor általában azt feltételezem, hogy a másik csak szarkasztikus volt, szóval nem kapom fel a vizet. Még akár el is viccelődök velük. A másik védelmi vonal a "ki a faszom vagy te, hogy érdekeljen a véleményed", és a kettő együtt elég jól működik :)
Mindenesetre a lényeg az, hogy mondtam nekik, hogy "Most miről beszéljek? Magamat ismerem (és nem mellesleg, egész jó sztoriaim vannak), másokat nem annyira. De ha magamról beszélek, akkor nárcisztikusnak tartanak az emberek. Viszont, ha másokról, akkor meg pletykásnak...?! Hát hogy van ez?!" :D.
Szóval innen származik a topic ötlete.
----
Amúgy, valószínüleg még nem tűnt fel az embereknek, de elkezdtem egy "Érdekes, hogy..." blog sorozatot, ahol felteszem a kérdést, ami épp foglalkoztat, és úgy gondolom, hogy másoknak is érdekes lehet.
----
*: nem, nem "spektrum" dolog. Tényleg el tudom képzelni, hogy miért mondaná komolyan, de ugyanakkor azt is tudom, hogy milyen a brit humor, meg úgy általában (valamilyen szinten magamból kiindulva) a sit-comokon felnőtt generáció kommunikációja/humora (már ez a téma megérne egy külön topicot), meg ugye én is szeretek (komoly arccal, vagy hamiskás fél-mosollyal) szarkasztikus lenni, szóval... nem egyszerű eldönteni, hogy mikor komoly, és mikor szarkasztikus valaki :)
----
Szerk: ja, és carlcolt utolsó mondatára reagálván: konkrétan én voltam a legfiatalabb a társaságban :)