Ha nem "mindent is egybe" csomagoltok, csak azt, amit az OS nem szállít vagy ott van, de a frissítési/javítási ciklus tudhatóan hosszabb, mint amit ti tudtok adni, akkor jó is lehet - pláne, ha az upstream is így működik - és a normál csomagkezelésbe bele lehet szuszakolni, nem pedig egy n+1. módon települ. (Anno azzal köpködte a Linuxos világ a Windows-osokat, hogy van csillióegyféle szoftvertelepítési mód, aztán kövesse az ember, mit, mivel hogyan telepített, mi mikor frissül - egyáltalán mi van telepítve, mi mihez tartozik - aztán mire a Windows eljutott oda, hogy midnen, ami értelmes, az msi, és alkalmazásbolt, addigra a Linuxok meg elkezdenek n+1 féle telepítési megoldást használni... :-)