Ha van a rendszerben mondjuk egy adott verzioju libc vagy glibc, egyszer foglal helyet, es a memoriaban is egeszen addig 1 peldanyban van, amig szukseg van ra (utana 0). Ez a jo a shared libekben. A processzek persze a sajat cimterukbe mappelve latjak, szamukra olyan, mint ha sajat peldanyuk lenne. Forditaskor persze PIC-kent (position independent code)-kent kell forditani a libeket, pont azert, mert nem fix helyen lesz a cimterben, de ez egy esszeru kompromisszum (minimalis sebesseget veszithetsz vele a statikus esethez kepest). A kulonbozo verziojuk libeket persze meg kell oldani, de ez Linuxon eleg jol mukodott eddig (winen sem lattam dll hellt mostanaban).
Ha 20 peldanyban lenne (mind a filerendszeren, mind a memoriaban, snap-stilusban), akkor no a helyfoglalasa ezeken a helyeken. Ez persze nem feltetlenul baj (pl. dockernel is redundans dolgok vannak), de ha a tobbszoros memoriafoglalas nem ad indokolhato elonyt, az nem jo. Itt tobben azon a velemenyen vagyunk, hogy nem ad.