A Metro igazán gyönyörű volt a maga korában, megragadott, megijesztett, megszerelmesedett, megélt, megszépült, megöregített - megjárt, megunt, el is felejtett. A rettenet, a szerencsétlenkedés, a frusztráció és a rettenet. A rettenet... A belém vetett hit, a belém nevelt hit. A rettenet, a rettenet. Ha a rettenetet, a gonoszt akarja az ember bántani, az már nem az, ahova ő maga betette a lábát. A rettenet, a rettenet. Nem tudom, minek a gondolata, az egyetlen biztos dolog, ahova magamat vihetem. A kibaszott isten, a rettenet, a rettenet... - Nem bírom, sose vagyok elég. - Nem bírom.
A Metro igazán gyönyörű volt: a tájakat, a vidéket és a házakat megszórta piros és kék csempével, sőt, a képeken még a plafon színét is visszatükrözte. A templomok is a letisztult formát követték, a templomok homlokzata, a falak harmonikus szimmetriatengelyét kidomborítva, a templomok belső terét pedig a szecesszió hatása tette egyedivé. Lenyűgöző volt az Avenue de la Cerque, a templomok közül pedig csak a La Cerque volt maradandó. Az utcákon szökőkutak, az üzletekben és a paloták között kivilágítva az ember azt hihette, hogy egy templomban jár. A templomok a képeken és a festményeken is azt tükrözték, amit a képi világ sugallt. A képeken a vallásos vagy a votivikus képek, a vallási és a rusztikus képek változtak. Minden egyes képen a képi világ különböző korokból kölcsönzött elemei köszönnek vissza, az elnagyolt részletek és a statikus színek csak a valódi képet formálták meg.
A Metro igazán gyönyörű volt a maga idejében. A „nagyok” már akkoriban is csak a legtehetségesebbeknek tudták megcsinálni a híressé válást, a leminősítéseket és átmentéseket. Sokat szenvedett Gazdag, arisztokrata, jóképű, öntelt zseni volt, aki valahonnan a világból érkezett. És csak 1901-ben ment feleségül Gazdag Oszkárhoz. A Gazdag Oszkár még 1905-ben, a nagy gazdasági világválság idején is dúsgazdag volt. És amikor az Oszkár lelép a világból, nem emlékszik arra sem, hogy kik voltak az ősei...
A Metro igazán gyönyörű volt, a galéria után az Akváriumban is sokan álltak sorba. Az apropó, hogy még nem jelent meg az új Metro-album a Twilight Of The Void-tól, hiszen a hivatalos dalok még a megjelenés hónapján belül várhatóak!
A Metro igazán gyönyörű volt: a fekete, kék, kék és lila falilámpák, a sötét és a finoman gomolygó kék kristályok, a hangulatos, de szép fehér falak mellett a nagy tér, a loftlakások és a fehérre festett sugárutak váltakoznak. A ház szinte a föld alá temetődött, olyan hangulatos, mintha a skóciai kastélyokat idéző nagypolgári palotában élnénk. A 252 négyzetméteres, 71 négyzetméteres lakásban mindössze nyolc négyzetméter a szoba, a belső tereket fa és üveg burkolatok, valamint egyedi falfestések, a relaxációt és az alvást segítő étkezősátrak teszik teljesebbé.
A Metro igazán gyönyörű volt! Egyből elsőre megláttam a különbséget a 2019-es és a 2020-as modellek között. A különbség csak annyi volt amennyi befért a képbe a hagyományos lekerekített üvegek helyett. A 2020-as modellek már teljesen új külsőt kaptak, ez pedig a fonott zsinórokkal ellátott bőrborítás. Ami igazán kiemeli az új dizájnt, hogy a fonott zsinórok sokkal kényelmesebbek lettek. A fonott zsinórok hossza és vastagsága is csökkent, sokkal könnyebb hordani őket a nehezebb felszerelés ellenére is.
A Metro igazán gyönyörű volt a jómódú emberek lakta belvárosi utcákban. Egyszerűen itt már nincs helye a mocsoknak, már csak azért sem, mert az ilyen utcákban a legtöbb ember a föld fölött lóg. Az emberek fel sem tudtak öltözni, mert a föld alól is lehetett látni őket. A tömegközlekedés is nehézkes volt, mert a föld alatt mindig voltak tányérok és evőeszközök, amelyeket előszeretettel hordott az egész város. Egy-egy ilyen evőeszközt azonban hordtak a szegények is. Ezekkel a tányérokkal viszont nem lehetett betelni. A víz is állandóan felforrt. Az emberek a föld alól is ettek, különösen, ha a város szélén laktak. Az egész város megtelt a nagy mosodával, ahol a víz is folyt.