( gelei | 2023. 04. 30., v – 22:11 )

az a pillanat termel egyedül bevételt, amíg megfogalmazódik a vásárló felé, hogy ő fizetni köteles a cégnek

Nálunk ez a pillanat a szerződéskötés, viszonylag ritkán fordul elő, hogy a vásárló a számla kiállításakor jön rá, hogy itt fizetni kell. Tény, hogy fordult már elő ilyen. Egyszer.

A "modern" kettős könyvelés nemrég múlt 500 éves, nézz bele, hogy ott hogyan modellezik a vállalkozásokat, egész jól meg lehet érteni ezt a témát a számvitelen keresztül. Az, hogy én legyártom a csizmát, az egy gazdasági esemény. (Igazából több, de most nem érdekes.) Az, hogy a vevő megveszi, az még egy. Az, hogy a vevő fizet, az egy harmadik. A háromnak még a sorrendje is mindegy. Lehet, előbb gyártunk, utána számla, utána fizet a vevő. De lehet, hogy a vevő fizet, csizmát gyártunk, és utána állítunk ki számlát. Mindegy.

Ha a vevő tartozik, már az is egy eszköz a cégben, pedig még nem fizetett. Lehet, hogy nem is fog! A tartozást például eladhatom, abból is lehet bevétel. Stb.

Az esetek túlnyomó részében nem azért vállalkozik valaki (kockáztat), hogy például készítsen egy klassz csizmát bevétel nélkül, mert akkor éhen hal.

Nyilván nem, csak fentebb nem véletlenül írtam, azt, hogy önmagában nem érdekes mennyit bevételt termelünk. Azt a trükköt mindenki ismeri, hogy ha az állampapír 16%-ot hoz, akkor hülyeség vállalkozást indítani 8% várható hozamért.

Na és 20% hozam mellett?