Ez egy 50-es éveket idéző koncepciós eljárás volt, amiben kisértékű rongálások lettek abszurd módon terror-cselekménynek minősítve. És pl. olyan fordulatokat sem nélkülözött, h az eljáró bíró az itéletet kihirdette, de azt nem volt hajlandó írásba foglalni, inkább felmondott. Amik történtek ebben az eljárásban, az joggal való visszaélés példázatai, és olyan mértékben hitletelenítette bármely bíróság tekintélyét, roncsolta a közbizalmat, hogy azt már aligha lehetne fokozni. Ha ezeket meg lehet tenni egy bírósági eljárásban, akkor a bíróságokat, ügyészségeket be kell szántani és sóval felhinteni. És aki bíró meg ügyész volt ezeneddig az többé már nem lehet az.
Budaházy és a többiek is, méltosággal és példa adó morális tartással viselték a végtelenségig húzott eljárás megpróbáltatásait. Széles körű társadalmi szimpátia és támogatás övezte őket. Novák feltehetően ennek figyelembevételével döntött. Egyszer legalább csinált valami hasznosat is.