Olvastam a hozzászólásokat, és azt jegyezném meg, hogy általában a jogi eljárások során az ártatlanságot kell feltételezni.
A megosztást, ha szigorúan vesszük az ártatlanság vélelmét, csak akkor lehet bűncselekménynek nyilvánítani, ha kézzelfogható és egyértelmű anyagi haszna származik belőle a megosztónak, vagy akkor, ha kár éri a szerzői jog tulajdonosát. És ez utóbbi a kritikus pont a fájlcserénél, mert ezt is konkrétan be kellene bizonyítani, tehát letöltőket beidézni tanúnak, akik elismerik, hogy ha a megosztó nem tette volna elérhetővé a cuccot, akkor ők bizony 100% biztosan megvették volna, és így egyértelmű kár érte a tulajdonost. Ez azért nem feltétlenül egyszerű. Elképzelt kárért, elméleti megfontolás alapján, hogy vagy megvette volna valaki, vagy nem, így nem lehet okozott kárt megítélni, polgári perben sem.
Kártérítést sem szoktak így megítélni, például orvosi műhibaperekben. Ott is konrétan, tételről tételre bizonyítani kell, hogy mi is a kára a betegnek pontosan.
Erkölcsi kár okozása pedig fájlcserénél nyilvánvalóan nem áll fenn.
És eleve bűncselekmény megállapításához arra is szükség van, hogy a cselekedet veszélyes legyen a társadalomra, ha jól gondolom. Ez megint nem nyilvánvaló, sokan vannak azon a véleményen, hogy a fájlcserélésnél pont az ellenkezője az igaz, de ez már ideológia kérdése, és nem a bíróságnak kellene eldöntenie, hanem a törvényhozásnak. Magyarán a régi törvényeket az internet korában nemigen lehet alkalmazni, új törvényeket kellene hozni közmegegyezés alapján.