A felvetés elvileg jó, de gyakorlatilag belvárosról beszélek és ott kb mindenhol már ki van maxolva az épületeknél a magasság, 1-2 szintráépítés az, ami jellemzően reálisan szóba jön, ez sokáig ment is, hogy eladták a lapostetőt/tetőteret, akkoriban még jellemzően homlokzat tatarozásért és lift cseréért/lift beépítésért cserébe, csak a gyakorlatban elég sok helyen inkább az a jellemző, hogy utólag megbánja mindenki, mert a kész lakások is építési területté változnak. A szomszéd házra való ráépítésnél út közben találták ki, hogy mégsem a teljes homlokzatot, hanem csak az utcafrontit újítják fel, mert a lift olyan drága. Ez csak vakolás és festés volt, semmi hőszigetelés meg egyebek. Aztán kb 5 évet kellett várni mire a liftet sikerült berakni, és kb 10 éven át jöttek a ráépítés miatti műszaki hibák, az új szinten létesült új vízvezetékek úgy lettek megcsinálva, hogy rendszeresek a leázások lefele, az utcafronton a ráépítés és a régi ház vízelvezetése olyan, hogy a ráépítés ugyan príma, de az eredeti épület homlokzatát rendszeresen áztatja minden esőnél az illesztéseknél. A ráépítő volt egyben a tervező, nagykutya, kihozta, hogy minden rendben, de minden esőkor lehet nézni ahogy ömlik rá a víz az alsóbb szintek homlokzatára., etc.
Ahhoz, hogy lebonts egy házat ahhoz vagy fel kell vásárolnod az egész társasházat, vagy statikailag instabilnak/lakhatatlannak minősíteni. Utóbbinál minden megy, előbbinél marhára nem opció, mert mint mondom városközponti társasházakról van szó, ahol magasak az ingatlanárak. Tökmindegy, hogy pl H energetikai kategóriában van, a fekvés és a városközponti kapcsolt infrastruktúra olyan magasan tartja az árat. (ebbe érdemes belegondolni azoknak is, akik kint az agglomerációban építkeznek, ott csak az épület belső értéke adja a ételárat, ha az épület legatyásodik, legatyásodik az ár, a városközpontban kevésbé...)