Én máshol látom a megoldás irányát. Ha nehéz ingatlant venni (tényleg az), akkor nem azt kell támogatni, aki ingatlant szeretne venni esélytelenül, aztán majd kulizva, kuporgatva 40 éves korára talán eléri, és utána már gondolhat a családra is (el lehet képzelni, hogy ilyen helyzetben hány gyerek nem születik meg, mert nincs idő, energia emellett még a gyerekre is).
Nem az önálló tulajdonú ingatlan megszerzését kellene támogatni, hanem a lakhatást. Itt már többször mentek számolgatások az ingatlanhitel vs. lakásbérlet összevetésben, és nem egyértelmű, hogy anyagilag az önálló ingatlan a megfelelő. (legalábbis nem mindenkinek). Ha az ingatlanbérletet támogatnák (nem feltétlenül és kizárólag anyagilag), akkor bárkinek, akinek viszonylag jó keresete van, lehetősége lenne fiatalon önállósodni, gyereket vállalni, stb. Aztán vagy marad bérlakásban élete végéig (az sem tragédia), vagy kevesebb nyomással lehetősége van ingatlant venni, addig is lakik valahol.
A támogatás részben anyagi lehetne (és nem feltétlenül a bérlő kéne, hogy kapja, akár a bizonyos feltételekkel ingatlant kiadó is kaphatná), viszont lényegesebb lenne a jogi szabályozás, védelem mindkét oldal felé.