És ha meghaltak, akkor eltörlődött a hatalmuk aljas átmentése és átkonvertálása az elnyomó komcsi rendszerből a demokráciába? Kúrcsány itt van, ő a a KISZ Pécsi Bizottság KB és a KISZ KB titkára volt, 1989-ben pályázott a KISZ elnöki posztjára is. A kormányaiban Veres, Gráf, Juhász, Gyenesei, Szekeres, Szabó Imre, Simor, Surányi, Király Júlia most is élnek.
Az előző hsz-emben az első kérdés immáron megválaszoltatott.
Az Antall-kormány folytatta privatizáció messze nem volt olyan rossz, mint Hornéké, Medgyessyéké és Kúrcsányéké. A mezőgazdaságban a zöld bárók mind korábbi és akkor elvtársak lettek a szövetkezeti tagokkal szemben.
Ipari létesítmények? Az épületekre gondolsz? Mert az iparvállalatok nagy része amúgy is halálra volt ítélve, mivel addig is csak a KGST igénytelensége tartotta fent ezeket.
Tudtad, hogy a privatizáció alapesetben „az állami vagyon széthordása”? Egyébként ez már 1987-ben elindult a „spontán” privatizációval. Hol volt még a nagy tömegekben a rendszerváltás reménye? Egyáltalán nem emlékszem, hogy bármi jele is lett volna. Persze én nem tartoztam a „demokratikus ellenzék” közé soroltakba (Demszky Gábor, Rajk László, a kivégzett miniszter fia, Mécs Imre, Solt Ottília, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Kis János, Hegedűs András; utóbbi különösen cinikus, tekintettel arra, hogy ő volt a rákosista korszak utolsó miniszterelnöke) vagy vonzáskörébe, csak egy egyszerű állampolgár voltam.