( kikadff | 2022. 06. 17., p – 16:57 )

A Szovjetúnió szétesésével létrejöttek a független utódállamok. Oroszország volt a legjelentősebb, de Jelcin vezetésével szörnyen gyenge volt. Valamennyi szovjet utódállam szenvedett gazdaságilag, egy trianon szerű sokkot éltek át. Az addigi gazdasági egység széthullott, termelő láncok, iparágak különböző elemei kerültek más-más országba. Ez egyrészt össze is kötötte az utódállamokat, másrészt jelentős gazdasági problémákat okozott. 

Az utódállamok jelentősen kisebbek Oroszországtól, gyengébbek, az oroszok utáni legnagyobb Ukrajna, de népességre az is kevesebb mint harmada Oroszországnak, gazdaságilag is bőven alulmúlta. Emiatt néhány utódállam próbált a semleges zónában evickélni, a szükségszerű orosz gazdasági kapcsolatot ellensúlyozni nyugati politikai kapcsolattokkal és egyre erősebb gazdasági kapcsolatokkal.

GUAM csoportnak hívták ezeket, Grúzia, Ukrajna, Armenia (Örményország), Moldova. Közeledtek az EU-hoz, USA-hoz, de természetesen meg volt az orosz kapcsolat, azzal nagyon nem is tudtak mit kezdeni a gazdasági összefonódás meg a közelség miatt. A nyugatnak a GUAM államok jelentették az új puffer zónát, távolabb került tőlük, egyben közelebb az oroszokhoz ez a  zóna. Jó volt ez tehát a Nyugatnak, a GUAM államoknak, akik tartottak a hozzájuk képest túl nagy oroszoktól és így a senki földjén lavíroztak ahogy tudtak, nem volt jó az oroszoknak, akik sajátjuknak gondolták a régiót, de Jelcin alatt gyenge volt az érdekérvényesítés. Arra elég volt, hogy a GUAM államok túl messzire sodródását megakadályozzák, de magukhoz közelebb húzni sem tudták őket. Kihasználták az etnikai feszültségeket, így lett Grúziában Dél-Oszétia, Abbházia, Moldovában a Dnyeszteren túli Köztársaság, az örményeknek meg a Hegyi-Karabah, ami ugyan Azernajdzsánban volt, de az örmények orosz támogatást kaptak a megtartására, vagy legalábbis a helyzet jegelésére.

Amúgy a GUAM államok társadalmai is megosztott volt, egymást váltották a nyugat és orosz párti kormányok, de akármelyik is volt, túlzásba nem vitte, a belpolitikai helyzet miatt nem is tudta közelebb vinni az országot nyugathoz vagy az oroszokhoz, de a semleges skálán belül hol erre hol arra húzott inkább az ország. 

Putyin hatalomrajutásával Oroszország erősödni kezdett, megindult az orosz játszma a GUAM országokért. Szűkült a semleges skálán a mozgástér. Ahol megpróbáltak kitörni nem félt már agresszíóval fellépni, mint pl Grúzia, ahol Szakasvili megpróbálta rendezni a szakadár területek sorsát katonai erővel, mellette erős nyugati orientációba kezdett. Kudarc lett a vége, katonai és politikai egyaránt, Szakasvili meg is bukott, azonban az ország nem került orosz befolyás alá, a senki földjén van az ország azóta is a nyugat és az orosz között lavírozva. 

Ukrajnában az éppen hatalmon lévő oroszbarát Janukovics 2013. novemberében egyértelműen Oroszország felé mozdította a senki földjéről az országot, valamint felmondta az EU társulási szerződést. Emiatt indultak a tüntetések. Ezt amúgy politikailag megpróbálták megoldani miután nem sikerült elfojtani a kormányerőknek a tüntetést. A kiterjesztett elnöki hatalmat visszaállították a korábbi jogkörökre, valamint 2014-re előrehozott választásokat terveztek. Nem volt elég a tüntetőknek, tovább folytatták a tüntetéseket, majd a parlament bizalmatlansági szavazással eltávolította Janukovicsot, aki Oroszországba menekült, azóta is ott van. Az ügyvivő elnök Turcsinov lett a 2014. júniusi választásokig, ahol Porosenko nyert.

A választásokig persze történt egy két lényeges dolog. Eleve a majdan tüntetés Janukovics és orosz ellenes volt, hiszen az orosz orientáció miatt indult. Ennek hatására, meg aztán az oroszbarát kormány bukása miatt, oroszpárti tüntetések is indultak Donyeck, Luganszk, Harkiv, Odessza és Krímben. Gyakorlatilag polgárháborús helyzet alakult ki. Janukovics elbukása után 2014. márciusa körül a krímet gyakorlatilag annektálta Putyin. Erre az addigi eleve oroszellenes tüntetések még oroszellenesebbek lettek, előtérbe kerültek az ukrán nacionalisták. Odesszában az oroszpárti tüntetőkre rágyújtottak egy épületet amiben épp szervezkedtek, csomó halott volt, de aztán ott vége is lett az oroszpárti szervezkedésnek. Donyeck meg Luhanszk még oroszbarátabb lett, fegyveres ellenállás alakult ki az ukránok ellen, de Harkiv-ban elhalt az oroszpárti tüntetés különösebb agresszió nélkül. Donyeck és Luganszk Népköztársaságokat alakított megindult a fegyveres összetűzés. Az ukránok elkezdték őket felszámolni nagyon kicsi területre nyomták őket össze és már majdnem teljesen elvágták őket az orosz határtól, ahonnan érkezett az orosz support. Ez már Porosenko alatt történt. A társadalom teljes nacionalizmusban és orosz ellenességben égett. 

Ezután orosz katonai vezetőkkel, orosz szabadnapos kiránduló katonákkal indult egy ellentámadás, ami miatt összeomlott az ukrán hadsereg a Dombaszban, folyamatos hátrálásba kezdett, még Mariopult is körbezárták a szakadár-orosz erők és nyomultak előre a Krím felé a tengerparton. Az ukrán hadsereg azonban rendezte sorait, az előrenyomuló ék visszavonult és kialakult az állóháború a Dombaszban. Az ukránok erődítettek, mint az állat, de támadni már nem nagyon mertek és nem is bírtak, mert már nem csak a szakadárok voltak ott, hanem az oroszokkal is számolni kellett. Így volt ez 2022-ig.

A véleményem szerint a jelenlegi helyzet kiindulópontja Janukovics volt, aki Oroszország felé indította volna meg Ukrajnát a semleges senki földjéről, azonban nem volt meg a döntő társadalmi támogatottság. Meg Putyin politikai hozzá nem értése, türelmetlensége. Amúgy ha olvasol geopolitikai elemzéseket, könyveket, ezzel a konfliktussal  számolt kb minden hozzáértő (kedvencem: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása - Samuel P. Huntington)

Janukovicsot a parlament buktatta meg bizalmatlansági szavazással, utána ügyvivő elnök volt, majd választásokon nyert Porosenko, jogilag törvényes kormánya volt végig Ukrajnának. Természetesen az egész eredménye hogy az ukrán társadalom erősen nacionalista és oroszellenes lett. Nem is látom, hogy a közeljövőben hogy lesz ebből megbékélés. 

Másik véleményem, hogy az egész hosszútávon Kínának jó. Oroszország meggyengül és eltávolodik a nyugattól, alkalmas lesz a kínai befolyás alá vonásra. Kíváncsi vagyok lesz-e Putyin után elég erős orosz vezető, aki ez ellen tud és akar is tenni. Újra kétpólusú világ felé megyünk, csak most Kína lesz a másik oldalon, aki sokkal komolyabb játékos mint a Szovjetúnió volt. Szerintem.