Ha megnézed a hazai színvonalat, akár annak változása is árnyalja a képet. A nagyszüleidnek rendes tömör fabútora volt, és nem fenyőből ám - hanem tölgy, bükk, akác stb keményfa. Felületkezelés után ment rá egy sellak réteg kívülről és csá - ez volt az alap akár a parasztcsaládoknál is. Ez mára a felső ötszáz szintje, "neked" pedig jut pl. a mömax-os bútorlap-legó, akár prémiumként hirdetve. Házgyári lakásokban sokszor lakkozott parketta volt alapból, amit felváltott a gagyi padlószőnyeg, vagy mára a laminált padló. A lakkozott parketta sem a prosztó szint már. Mindenhol kézzel festett és készített étkészlet volt.. mára ez is horror. A tejet úgy tartották frissen, hogy ezüsttallért dobtak bele. Ma (ha van ezüsttallérod) azt nem a tejbe dobálod. A minőséget tekintve amit ma luxusnak látsz, nagyon sokszor volt alap. Máshogy élünk, na - nem pont jó példákat mondtam, de remélem átmegy.
Azt akarom kinyögni, hogy pl. a képen lévő bútorokat nem látom az akkori felső tízezer szintjén - de a fenti megközelítést tovább árnyékolja az akkortájt lefolyó gazdasági válság.