Az az igazság, hogy ma nem úgy keltem, hogy a HUP-on fogom valakinek elmagyarázni a vér-agy gát mibenlétét, de legyen.
Gyanítom ezzel se fogom öregbíteni a jóhíremet, hiszen korábban is ért már az a vád, hogy mindig mindenkit tanítani próbálok, holott az munka, én meg igazából szórakozni járok ide. De van az a pont, ahonnan már mindegy...
Na, szóval az úgy van, hogy mindaz, amit feldolgozva, vagy anélkül megeszel, az nem kerül ám csak úgy az agyadba. Ha belegondolsz, ez evolúciósan kimondottan célszerűtlen volna, elvégre mivé lenne az emberiség, ha jelentősen módosítaná a matematika eredményeit egy tál lecsó, vagy K. Jenő többszörösen büntetlen előéletű árufeltöltő pacalpörkölttől elborult aggyal lemészárolná egy Lidl-ben a nyugdíjasokat.
Vannak viszont olyan molekulák, amik ezt a védelmi rendszert képesek kikerülni.
Na, ezekkel nem árt óvatosan bánni.
Így már frankó?