Rajtam mondjuk egyből látszik, hogy nem vagyok pesti. :-P
Sosem felejtem el, amikor valahol Csíkban elmentem futni ilyen földek közötti ilyen mezőgazdasági földutakon. Délidőben, tűző napon. Mert olyankor a legjobb.
A dagadt román zsellér eldobta a kapát, amikor meglátott és valamit óbégatott (nem tudom, hogy mit). Akkor kb. tízszer annyira tájidegennek éreztem magam, mint idehaza egy falusi kocsmában.
Érdekes amúgy, de tényleg van ez a ,,pesti" jelenség. Őket tényleg egyből felismerni.
A vidéki ember, ha messziről jött is, érdeklődő, amikor szóba elegyedsz vele. Keresi a kapcsolódási pontokat.
Ezzel szemben a ,,pesti" legfeljebb felületesen érdeklődő, mindenenre kurvára rá tud csodálkozni, és nem ritkán fura prekoncepciókkal érkezik.
Nyilván nem lehet minden határon túl általánosítani, de nem feltétlenül csak a külsejük alapján ,,tájidegenek".