Nem vitatom hogy számít a vezető ellenállása, csak nem ez volt a kiindulási alap. Hanem az, hogy a KMSZ meg tudja-e védeni a vezetéket. Bár nem tervezőmérnök vagyok, én még úgy tanultam hogy igen. Tervezőmérnök kolléga szerint nem.
Én fejlesztőként pontosan tudom mi az, amikor a szélsőértékekkel kell számolni, és sokszor azzal is számolunk, mert mi másra hivatkoznánk? De a valóság nem ilyen, és ezt a szabvány alkotói is tudják.
Ezért nem lehet párba állítani a hőkioldó leghosszabb kioldási idejét a mágneses kioldó megszólalási áramával, mert nincs összefüggés a kettő között. Innen indultunk ki.
A hőre oldást épp azért találták ki, mert az átfolyó áram a megszakítóban lévő rezet pont úgy -arányosan- melegíti, mint a mögötte lévő vezetéket. A hőelvezetés már más tészta, de ezt meg figyelembe veszik a vezeték max. áramának megállapításakor, és arra méretezik a megszakítót is. Nem az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a zárlati áram. Zárlatban eleve a mágneses kioldó működik. Az volt a kérdés, hogy előállhat-e olyan terhelés, ahol leolvasztjuk a vezetéket.
Mindezek ellenére én nem merném kijelenteni, hogy nem. Ezeket sokszor nem egyszerű méretezni. Lehet 100A-re valóban leold időben, de mondjuk 50 vagy 40A-nél lesz egy lokális melegedési csúcs. Viszont a hiba bekövetkezésének valószínűségét jelentősen csökkentettük.