"Azért jó az olvadóbiztosító, mert az sokkal hamarabb megszakít."
Azt mondja itt nekem a Dési Albert féle Épületvilletvillamosság 9. kiadás 183. oldalon "Olvadóbiztosítók egyezményes idői és áramai" táblázat, hogy névleges áramtól függően nem kiolvasztó áram 1.25-1.5*In és kiolvasztó áram 1,6-2,1*In, egyezményes idő 1-2-4 óra (In-től függően).
Majd folytatja egy magyarázattal:
Egy 100A-os gG jelű olvadó biztosítót 120A-rel hosszú ideig terhelhetünk, nem olvad ki. Ha 125A-rel terheljük, akkor csak 2 óra után szabad kiolvadnia, ha pedig 160A-rel terheljük, akkor 2 órán belül ki kell olvadnia. A szabványelőírások szerint, tehát az olvadóbetétek a névleges áramerősség 1,25...1,5-szeresével tartósan terhelhetőek, anélkül, hogy az olvadószál maradandóan elváltozna.
Szóval ezek alapján nem lassabb a KMSZ a maga 1,13..1,45-ös küszöb értékeivel. A 3..5..10*In indítási áramlöketet néhány másodpercig viseli el.
Zárlati áramra pedig nincs szelektivitás. Néztünk is egy ilyen tesztet, 2-63A KMSZ-t sorba kötve és zárlatra kapcsolva, a kioldó szerv 2-10A KMSZ-ekben egyszerre leverődött. Azokat kiiktatva utána 32A-ig, fentebb nem mert menni a tanár, mert többen megérezték volna.
Szóval megállapítottuk, hogy lakossági fogyasztóknál, ha zárlat van, akkor általában 10-32A-ig megy minden sorban.