Igen, már rég nem egy init rendszer, hanem egy fél OS, ami közvetít a kernel és az userland között, és event-eket reagál le a rendszeren (MacOS-ből lett lopva az ötlet). Initen és klasszikus logoláson kívül ellátja a hálózatkezelést, felhasználókezelést, eszközök kezelését, stb. is. Pedig lenne jó oldala, a systemd-boot elég egyszerű, meg a bootidőben is nagyon gyors a systemd, a leggyorsabb, ezt meg kell hagyni.
Egyébént még ez se baj, olyan, amilyen. Hanem az a baj vele, hogy minden fejlesztő erre dependeli rá a szoftverét, és emaitt nem lehet szabadulni tőle. Mert hiába is használ az ember olyan disztrót, aminek másfajta initrendszere van, sysvinit, OpenRC, s6, runit, ahogy feltesz egy olyan szoftvert, ami dependel a systemd-re (csomó ilyen van, pont a legnépszerűbb, főleg GUI-s szoftverek), azok már emelik is be az elogind, udevd, ilyend, olyand szutykokat, amik systemd-részimplementációk, és a háttérben azok továbbra is fognak futni, a user meg bolondítja magát, hogy ő már nem systemd-t használ, és ez igaz is, hogy nem az végzi nála az initet, de egyes elemei épp úgy funtak a rendszeren, ami még rosszabb is, mert egyszer külön fut az eredeti initrendszer, meg még rá a tetjében ezek a systemd-s részek. Akkor már sokkal célszerűbb, ha ezek úgyis a rendszeren vannak, hogy az initet is systemd csinálja.
És ez nem is a systemd, Red Hat, Poettering hiábja, hanem a fejlesztőké, akik a szoftvereiket erre dependelik, ha kell, ha nem, pedig senki nem kötelezi őket rá. Ugyanez a baj a pulseaudio-val, hogy sok minden behúzza függőségnek, akkor is, ha az embernek nem lenne rá szüksége, és teljesen mindegy, hogy apulse-sal vagy pipewire-rel kerüli ki valaki, azok lényegében majdnem ugyanazok, csak más köntösben, más néven, és behoznak bloatot, felesleges komplexitást a rendszerbe.