A mi a teendő attól függ, hogy mi a cél? A felvázoltakon túl még tényleg, lehet, hogy van értelme beszélni a betegjogi képviselővel, elvileg ez is a dolga (legalábbis én bele tudom hallani). Az persze más kérdés, hogy mivel ő is a kórház alkalmazottja, és tudjuk, hogy nagy általánosságban mi szokott történni az orvostársadalomban, ha véletlen rossz lábad vágják le.. szóval én sok reményt nem fűznék hozzá, de gyakorlati tapasztalatom nincs, lehet, hogy működik ez.
De egyébként NAIH, egy normálisan működő országban egy ilyesmiből még bizony az is kijöhet, hogy lesz arról egy generikus állásfoglalás, hogy a sürgősségi hozzáférés használatát lesz kedves további kontrollokkal ellátni a jogalkotó/felügyelő szerv. Itt is vannak kétségeim. :)
Illetve, tényleg nem bántó szándékkal, hanem azért, hátha a saját példád mentén egy kicsit tud finomodni a világképed. Szóval nem tudok elmenni amellett, hogy te mindig a ronda guglitól, mstől, és egyéb amcsi multiktól és titkosszolgálatoktól félted a privacydat, a magyar államtól meg nem. Hát kérem, ez itt a magyar állam, ettől nem félted. Ráadásul úgy, hogy ez itt ebből a szempontból a magyar államnak egy előremutató szelete: az EESZT egy privacy, önrendelkezés, kontroll tekintetében egy egészen átgondolt rendszer. Effektív komoly bürokratikus baszás nélkül tudsz értelmesen nyilatkozni arról, hogy ki és milyen körülmények között fér hozzá, és még logot is látsz, hogy mi történt. A számtalan más állami adatbázis túlnyomó része, amik szintén tele vannak érzékeny adataiddal, ilyesmit nem tudnak, szóval az állambácsi alkalmazottai leginkább úgy turkálnak benne, ahogy nem szégyenlik, és soha a büdös életben meg se fogod tudni.