Én is csak kizárólag CLI-ben használom a pacmant, meg Archot, nem használok GUI-t szinte semmire. Böngészőn, Steam-en, 1-2 játékon kívül minden alkalmazásom terminálban fut, CLI/TUI szoftver, saját script, stb., gyorsbillentyűre bedrótozva, nem kell gépelgetnem sem semmit, meg parancssori kapcsolókat fejben tartani. De manjaro-soktól sokat hallok panaszkodni, ha mindkettőt próbálja használni, Pamac-ot és pacmant is, akkor csomagok között kavar lesz, lásd ezt a videót. Említi azt a problémát is, hogy Manjaro-n az AUR is be tud zavarni.
Emiatt én már Manjaro-t seninek nem ajánlok, aki nem tud Arch-ot telepíteni (bár már van benne egy nagyon spártai telepítő is), az tegyen fel Arco-t vagy Endevour-t, ezek mindegyike vanilla Arch, rendes telepítővel, kulcsra készen, érzetre nem sokban fog különbözni egy Manjaro-hoz képest, csak kevesebb kavar lesz.
De pl. már Debian/Ubuntu alapú disztrókon is azt szoktam javasolni, már kezdőknek is, hogy kézzel, terminálból használjanak inkább apt-ot, és ne grafikus csomagkezelőzzenek, frissítéskezelőzzenek, mert a terminálban látja mit ír ki, mi a hiba, mik fognak települni, hány függősége van, stb.. Grafikus frontendben csak azt látni, hogy szöszöl, nem látni miért nem települ egy adott csomag, hol akadt el, mi lehet a baj, stb..