A telefonra rágyógyulásra mondanék egy érdekes megfigyelést. Amit hosszú évek alatt tapasztaltam és közvetlen a munkavégzés közbeni mikro szabadidő elütésére hegyeznék ki. Az alapszitu egy gépgyártó műhely, tele CNC gépekkel. Hosszabb-rövidebb ciklus időkkel, egy-két gépes rendszer. A melósnak mérni, korrekciózni, szerszámot kell cserélni. Átállni, elpakolni, ecetera.
Amikor még nem voltak okos telefonok és nem volt mobilnet:
-a melósok a mikro szabadidejükben és a munka rovására is eljárkáltak a gépektől, bandáztak, kávéztak, újságot olvastak. Amikor nem volt kedvük dolgozni és egyéb okok.
Mostanában, amikor mindenkinek okostelója, saját adatcsomagja, céges wifi rendelkezésre áll.
-a melósok túlnyomó részben, drasztikusan az összes lehetséges mikro szabadidejüket a telefonba gyógyulva töltik. Viszont az őket irányító ciklusidő, anyag csere, kötelező mérés, stb. Olyan tudatalatti összecsatolást eredményez, hogy amikor azt látod, hogy bele van gyógyulva a telóba és zombi. Nem igaz, mert tized másodpercnyi késéssel kimozdulnak a képernyőből és az online tartalomból és elvégzik a munkájukat rendesen.
Nem vagyok mai gyerek, közel a 48. De ezen a folyamaton keresztül mentem én is. Nem mondom, hogy ez rossz vagy jó, de tény az biztos. Nem járkálok el a géptől, nem csinálok több selejtet, nem teljesítek kevesebbet. De azt látom, hogy nincsenek azok a régi offline idős nagy bandázások a kávégépnél. Selejt sincs több, sőt kevesebb.
Ezt oda tudom visszavezetni, hogy a melós az így eltöltött mikro szabadidejében teljesen szabadnak érzi magát. Viszont tudja a feladatát és a kötelezettségeit és azt meg is csinálja.
Ezelőtt 3-4 éve csak lestem, hogy dikk ezek milyen zombik, csak a telót nyomják. Most meg röhögök magamon, hogy én is zombi lettem. Ami így belülről nézve nem is annyira zombiság, mert sokkal éberebb vagy.
Na, érdekes ez.