Jaj hol kezdjem :-)
Hát ez transzgender dolog megmozgatja itt a fantáziát. Nincs jelentősége, h bele lehet-e magyarázni v. sem. A művészet gondolatátvitel, aminek eszköze maga a műalkotás tértől és időtől függetlenül biztosítja az alkotó és a befogadó közt az átvitelt. Az egész művelet az általánosság és a konkrétum kontinuumán értelmezendő, aminek végpontján a befogadó saját értelmezése, konkrétumai állnak. Az eltérő értelmezések eleve benne voltak a műalkotásban, még akkor is ha az eddigi értelmezésektől szokatlanul eltérő ötlettel áll valaki elő. Ez kicsit zavaros dolog, de a lényeg sosem tágítható egy műalkotás értelmezési kerete. Én pl. szeretem az un. diaporáma nevű dolgot. Ez a váltogatott képek és a zene összeházasítása. Amire gondolhatunk úgy h itt akkor képeknek meg a zenének is az értelmezési keretüknek a kitágítása történik, pedig éppen h szűkítés történik a közös halmazra. A műalkotásra vonatkozóan annak sincs hatása, ha maga a művész prostituálódik azzal, hogy utólagos magyarázatot fűz a művéhez. Tehát ez az eset amikor zeneszerző többoldalas magyarázatot ír a művéhez, h hogy kell azt érteni. És ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért nem inkább írással próbálkozik, ha már zeneileg képtelen úgy megfogalmazni a gondolatait, hogy azt ne kellejen utólag írásban magyaráznia? Na most a zeneszerzők annyira figyelnek erre, hogy még azt is igyekeznek elkerülni, h a darabnak címet kelljen adniuk. Számokkal jelölik a műveket, mert a cím már megvezetné a közönséget, és ők a zenével kívánják elérni gondolatátvitelt, nem szövegértelmezéssel.
Na most a Matrix-szal kapcsolatban az első dolog amit tisztázni kell, h nem film. Ez a legprimerebb dolog vele kapcsolatban amit meg kell érteni! Onnan lehet tudni, h nem film, h ezt "ő" közli velünk: a vetített kép hamis - talán nem ez az alapmotívuma? Megjelenik film formájában és azt harsogja, hogy figyi(!) én nem film vagyok. Tudom h filmre vettél jegyet, tudom h olyan mintha filmet néznél, de én nem film vagyok. Én a "tudás" vagyok aki eljött hozzád film formájában - próbáld meg felfogni mit akarok üzenni neked! Hangsúlyozom ennek belátása um. csak a belépő a tudás felé. Még semmi nem történt, csak annyi tisztázódott, hogy aki bejott az osztályterembe az nem egy új tanuló, hanem a tanár, de még semmit nem mondott, nem tanított. Nah, már ennek a belátása sem megy egyeseknek. Akik nekiállnak egy másik filmhez hasonlítani a Matrixot, azok ezt egyáltalán nem fogták fel. Én ezért írtam, h ez nem film, hanem kinyilatkoztatás.
A Matrix belső magja a mágikus szolipszizmus. Az csak egy "agy vagyok a tartályban" a filozófia meghaladhatatlan kérdése. Ezen már századok óta megy a polémia. A saját magam létezésének és minden más létezésének a tapasztalása közti különbség eredendően eltérő. Magam magam számára közvetlenül tapasztalt vagyok, minden más tapasztalása közvetve történik. Az egész világon ebben vagyok a legbiztosabb, hogy én létezem, mert magamat közvetlenül tapasztalom. Minden más létezése [ehhez képest] kérdéses számomra. Ez a lényege "a gondolkodom tehát vagyok" mondatnak. A szolipszizmus "solus" "ipse" latin szavakból az egyedül-magam-vagyok-izmust jelenti. Ez egy szubjektív idealista filozófia. Én létezem, minden más a képzeletem terméke. A kritikusai azzal szokták nevetségessé tenni, hogy akkor feküdj a vonat elé és rögtön kiderül h létezik-e a vonat v. sem! Ez a konfliktus lényege: a szolipszizmus felfogása helyes, mégis el tud ütni a vonat - ez csak úgy lehetséges, h a képzeletemben, aminek terméke nem csak a vonat, hanem a vonat által elüthető voltam is, valami zavar van. Nem uralom a saját képzeletem. Ilyen formán ez egy feladatkijelölés: vissza kell szereznem az irányítást! Ez a mozzanat hiányzik a szolipszizmusból és ezért van szükség a mágiára. Lényegében erről szól a Mátrix. Ez a tudás van olyan formán megfogalmazva benne, hogy a popkultúrában szenvedők megérezhessék, h itt valami lényegi dolog van elmondva.
Mint látszik a probléma a magam [auton] és a más(ok) [heteron] közti különbségen alapul. Hogy határolom el magamat "a mástól"? Mi az ami én magam vagyok? Rendkívül problematikus kérdés. pl abban a közhelyes kifejezéseben, hogy "csak a környezetünk tükrei vagyunk", az jelenik meg h mi magunk mint önálló entitás nem létezünk. A végső cél spirituális értelemben - és ez van benne a Mátrixban is - az, hogy ne legyen heteron [azaz olyan dolog, amit nem magamként ismerek fel]. Most ezt így szavak szintjén nehéz átérezni, hogy mi ennek jelentősége, vagy miért lenne ezt nehéz elérni. De ha pl. rámutatok arra, hogy ebben az is benne van amit gyűlölök, azaz a gyűlöletem tárgyát kell magamként felfognom, akkor talán valami megsejthető abból, h itt egy igen kemény szellemi erőfeszítésről van szó. De ez csak egy ilyen ízelítő volt, ez nagyon komplex és bonyolult dolog. pl A más [a heteron] az nem akarja, hogy te őt magadként ismered fel, ő heteron akar maradni. Továbbá paradox módon szükséged is van rá, hogy maradjon heteron. pl Istent egészen a végsőkig heteronként kell felfogni. A filmbeli piros ruhás nő, az ügynökök, a mélység amikor leugrik a háztetőről - mind mind heteronok. Maga a Mátrix a nagy heteron halmaz. Hogy győzi le Neo az ügynököt? Hát belbújik. Magaként ismeri fel.
A white rabbit -os dal tekerve egyet az eredeti kontextusán itt (feltehetően) arról szól, hogy a környező világ a kábulat, a nagy heteron felhő, amit mind-mind magadként kéne felismerned és magadnak kéne kontrollálnod: ez a neoi küldetés!
------
Hát ez csoda gombás felvetés elég erdeti! :) Legalábbis nekem új volt, hogy bibliai alma a légyölő galóca lenne! Nem rendelkezem tapasztalatokkal ilyen téren de gondolom hogy kreatív fantáziát felpörgetik az ilyen szerek és így születhetett ez a felvetés is eredetileg.