Közben még így szülinap alkalmából bedobnék pár Ken Thompson klasszikust, igaz ezek a benyögések még a 90-es évek végéről vannak, mikor a Linux még inkább volt hobbiprojekt, mint komolyabb dolog (bár szerintem a Windowsra már akkor is köröket vert).
Egyébként meglep, hogy a nagy unixos öregek, Thompson, Kernighan, Pike mindegyike ma MacOS-t használ, Plan9 userlanddel, sam/acme editorral. Próbáltam a Plan9-et is nézegetni, de nekem nagyon bénának tűnik, ilyen egerészős ős-GUI fércmegoldás, ócska VESA módú, olvashatatlan, homályos bitmap fontokkal tűzdelt, félkész proof of concept projekt, próbálja a unixos filozófiát továbbfejleszteni, de csak izzadtságszag árad belőle, mert nem rendelkezik a unixlike rendszerek hatékonyságával és eleganciájával. Még Bill Joy nyilatkozatán is meglepődtem, hogy elfordul az eredeti unixos megoldásoktól, ma már elavultnak tartja, a GUI-t preferálja, a vi-t, ami a saját munkája és talán az egyik legzseniálisabb koncepció, meg ekézi, hogy régi, béna, meghaladott, ma már nem használná, stb.. Valahogy a régi nagy öregekből én többet néztem ki, szerintem ez náluk visszafejlődés.