Van azért itt még valaki, aki nehezen viseli, mikor másnak más a véleménye.
Szoktam ezen gondolkodni, mi lehet az oka, hogy emberek ennyire bele tudnak pörögni abba, hogy valamiről mást gondolnak.
Mindannyiunknak megvan az élete ,,tragédiája", kisebb vagy nagyobb. Nekem is megvan, trey-nek is bizonyára megvan, és valószínűleg Neked is. Nem is igazán ennek abszolút súlya számít. Kívülről nézve egészen picikének tűnő dolgot is megélhet valaki súlyosként. Az emberek általában nem objektív skálán mérik a helyzeteket, hanem a saját lelki szűrőjükön át.
Akkor van gond, amikor valakit fiatal korában nem nagyon érnek kudarcok és nem tanulja meg kezelni, feldolgozni őket.
A témához kapcsolódóan azt gondolom, hogy nem kell csodálkozni, ha egy közösség kevesebbre tartja azon egyedek közösségben betöltött szerepét, akik eleve részt se kívánnak venni a közösségként való működésben.
Jönnek azzal egyesek, hogy a munkahelyen nem dolga szeretni a többieket. Ami igaz is és tök valid így élni. Csak ha valaki elutasítóan áll másokhoz, akkor nem tudom miért kell csodálkozni, amikor a közösség egyes tagjai meg őhozzá állnak elutasítóan.
Ennél még eggyel jobb, amikor valakinek úgy vannak a munkahelyen ambíciói, hogy közben azokkal sem tud kijönni és elfogadtatni magát, akikkel közvetlenül együtt dolgozik.
Nem kell mindenben részt venni, ki lehet vonulni. Csak akkor nem kell csodálkozni, mikor észreveszed, hogy odakint vagy.