A baj nem magával a systemd-vel van, mert az önmagában lehet szeretni, nem szeretni, egyetérteni vele, vagy bírálni, ízlés- és felhasználásfüggő. A gond azzal van, hogy a systemd-re minden félkegyelmű fejlesztő rádependeli a cuccát, ha kell, ha nem, mert az cool, meg hype, és emiatt ott kell legyen az összes disztrón, nem tudsz tőle szabadulni. Erről még csak nem is P5stering tehet, mert ő nem kötelez senkit a használatára, ez a fejlesztők hibája, hogy egy konkrét szoftverre dependelnek mindent. Mert ugyebár a Linuxnak, ahogy a többi unixlike rendszernek is az lenne a lényege, hogy moduláris, szabadon te állíthatod össze a rendszert, ha nem tetszik a bootloader, fájlrendszer, init, logolás, libc, shell, SSL, NTP, loginmanager, grafikus felület, hangrendszer, stb., akkor szabadon kicserélhesd másikra (vagy csak eltávolíthasd), bármit bármilyen POSIX kompatibilis vagy más nyílt szabványon alapuló toollal tudjál helyettesíteni, ezáltal teljes szabadságot megvalósítva.
Mert a systemd-re ennyire erősen építő linuxos világ ebben a Windowsra, MAC-re kezd hasonlítani, ott szokott olyan lenni, hogy a rendszer egyes részeihez nem nyúlhatsz hozzá, nem cserélheted ki, csak azt az egy megoldás használatod, amit eléd raktak, amit egy multi megálmodott. Sajnos ezek a systemd-mentes disztrók ott buknak el a gyakorlatban, hogy hiába is nem a systemd az inited, ahogy az első systemd-re dependelő szoftvert feltelepíted, már hozza is magával a háttérben futó elogind, udev, shitd, whateverd részimplementációit a systemd-nek, így meg az ember csak áltatja magát, hogy ő klasszik sysv initet, meg OpenRC-t, meg S6-ot, stb. használ, mert valójában épp úgy nem kerülted ki a systemd-t. Ennek ellenére fejlesztők azért próbálkoznak, hogy karban legyen tartva egy teljesen systemd-mentes ökoszisztéma, hogy aki elvi okból el akarná kerülni, a régi teljes szabadságot akarná vissza, az elviekben megtehesse, legyen rendszer, amit használhat, és az ilyen usereknek ne kelljen BSD-re váltani.